The Three Ages of Government: From the Person, to the Group, to the World
A történelem nagy részében az embereket a politikai és gazdasági hatalommal és gazdagsággal rendelkezők alattvalóként kezelték. Csak az elmúlt 250 évben váltak az emberek (a világ egyes részein) állampolgárokká, nem pedig alattvalókká.
Ez a változás nagyon rövid idő alatt, 1780 és 1820 között következett be, amikor a demokrácia alapjait lefektették. Ez volt az az alap is, amelyre egy évszázaddal később a helyi önkormányzatok reagáltak a gyors iparosodásra, urbanizációra és népességnövekedésre. A huszadik században minden demokratikus kormányzat olyan feladatokat, funkciókat és szolgáltatásokat látott el, amelyeknek nem volt történelmi előzménye.
A második világháborút követő harminc évben a nyugati demokráciák olyan jóléti államokat hoztak létre, amelyek a történelemben először csökkentették jelentősen a gazdagok és a többiek közötti szakadékot. A háború utáni időszak számos reformját azóta visszavonták, mivel a kormányzatnak „üzletiesebbnek” kellene lennie.
A kormányzat társadalomban betöltött szerepében bekövetkezett változások az elmúlt 250 évben hatalmasak voltak, és nagyon keveset tudunk arról, hogy miért. Jos C. N.
Raadschelders megvizsgálja azokat a kérdéseket, amelyeket az állampolgároknak fel kell tenniük a kormányzathoz fűződő kapcsolataikról, arról, hogy miért van kormányzat, mit csinál, hogyan csinálja, és miért nem tudunk többé kormányzat nélkül boldogulni. A kormányzás három korszaka a kormányzásról való sztereotip gondolkodás fölé emelkedik.
