Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a kormányzati bürokrácia bővülését tárgyalja, részletesen bemutatva a növekedés okait és az ebből fakadó hatékonysági hiányosságokat. Azt állítja, hogy a kormányzat ilyen „sűrűsödése” olyan problémákat okoz, mint a korlátozott elszámoltathatóság, az információ torzulása és az innováció elfojtása. Bár a szöveg alapos elemzést nyújt, kritika éri, hogy nehezen érthető és kissé elavult.
Előnyök:⬤ Átfogó elemzést nyújt a kormányzati bürokráciáról
⬤ hatékonyan magyarázza el a bürokrácia kiterjedésének okait
⬤ reményteljes perspektívát nyújt a lehetséges megoldásokhoz
⬤ továbbra is releváns a bürokrácia összetettségének megértésében.
Hátrányok:⬤ Nehezen érthető
⬤ túlságosan részletes lehet a címek tekintetében
⬤ egyes reformjavaslatok elavultak és nem kerültek elfogadásra
⬤ nem veszi figyelembe a kormányzati szerepekről alkotott változó felfogást.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Thickening Government: Federal Hierarchy and the Diffusion of Accountability
Könyv tartalma:
A kormányra óriási nyomás nehezedik, hogy változtasson. Nevezzük ezt újra feltalálásnak, újratervezésnek vagy egyszerű változásnak, de a feladat ugyanaz marad: kevesebből többet termelni, és közben kielégíteni az ügyfeleket.
A sikeres reformhoz azonban többre van szükség, mint buzdításra és szlogenekre. Paul Light úgy véli, hogy ha nem figyelünk oda a kormányzat elmúlt fél évszázadban bekövetkezett sűrűsödésére, az minden újratervezési törekvésnek véget vethet. A szövetségi kormánynak még soha nem volt ennyi vezetője.
A kormányzat teteje és alja között több vezetési réteg van, és minden egyes rétegben több igazgatási egység és alkalmazott.
Bill Clinton távolabb van a kormányzat frontvonalától, mint bármelyik elnök az amerikai történelemben. Ha az elmúlt évtizedekből következtetni lehet, akkor egy még vastagabb elnökségből fog kilépni.
Light feltáró pillantást vet arra, hogy valójában mennyire vastag a bürokrácia, hogyan és miért történik a sűrűsödés, mi a különbség, és mit lehet tenni a folyamat visszafordítása és a visszafejlődés megakadályozása érdekében. Light bemutatja, hogy a kormányzat teteje és alja között - a légiforgalmi irányítók és a közlekedési miniszter, az élelmiszer-ellenőrök és a mezőgazdasági miniszter stb. között - folyamatosan nőttek az irányítási rétegek.
John F. Kennedy 1960-ban például négy rétegben nevezte ki a legmagasabb rangúakat: titkár, államtitkár, helyettes államtitkár, helyettes államtitkár és helyettes államtitkár. 1992-re a rétegek száma megháromszorozódott.
Eközben az egyes rétegekben dolgozók száma geometrikusan nőtt; a titkársági asszisztensek száma 81-ről 212-re ugrott. A menedzserek kormánya azt jelenti, hogy az elnöknek nagyon kevés közvetlen hozzáférése vagy ellenőrzése van ahhoz, ami messze lent történik, ami az elszámoltathatóság alapvető problémája.
Az információk torzulnak felfelé, és az útmutatás elveszik lefelé. A sűrűsödés gyakran olyan sok bürokratikus buktatót hoz létre, hogy senki nem vonható felelősségre egyetlen döntésért sem; a középszintű dolgozóknak pedig olyan sok főnökük lehet, hogy gyakorlatilag nincs is. Light arra a következtetésre jut, hogy gyakorlatilag semmi sem működhet a minőségirányítás, a szolgáltatás-kormányzás vagy a dolgozók bevonása révén ezekben a toronymagas kormányzati ügynökségekben.
De gyakorlatilag semmi sem fog kudarcot vallani, ha most radikális "lefelé rétegződésre" vállalkoznak.
