Értékelés:
Susan Wise Bauer The Art of the Public Grovel című könyve elgondolkodtatóan vizsgálja a nyilvános gyónást, különösen az amerikai kultúrában, kiemelve a történelmi személyiségeket és a gyónáshoz való eltérő hozzáállásukat. A könyv ötvözi a szórakoztatást a vallási tanítás és a gyónási gyakorlat mélyreható meglátásaival, különösen a protestáns nyilvános gyónás és a katolikus magángyónás szembeállításával. Míg sok olvasó tanulságosnak és jól megalapozottnak találja a tartalmat, néhányan kritizálják a könyvet a szerkesztési hibák és egyes elbeszélésekben szereplő kritikus részletek kihagyása miatt.
Előnyök:Az írás tömör és magával ragadó, és az összetett témákat is érthetővé teszi. A könyv alapos elemzést nyújt a történelmi gyónásokról, és jól kutatott. Az olvasók értékelik a nyilvános és a magánvallomások közötti különbségek feltárását, és tanulságosnak találják a teológiai meglátásokat. A közszereplők számára is hasznosnak tartják, hogy megértsék, hogyan kell eligazodni a botrányok között.
Hátrányok:A könyv szerkesztési problémáktól szenved, például helyesírási és írásjel-hibáktól, amelyek csökkentik a hitelességét. Néhány fontos részlet, például Bill Clinton vallomásának összefüggései megmagyarázhatatlanul hiányoznak. Néhány olvasó csalódottnak érezte magát, mivel Bauer korábbi művei alapján a téma alaposabb feltárására számított.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Art of the Public Grovel: Sexual Sin and Public Confession in America
Akár egy politikusról van szó, akit rajtakaptak, hogy gyakornokával hetyeg, akár egy miniszterről, akit egy prostituálttal fotóztak le, a lelepleződés nem feltétlenül jelenti a nyilvános karrierjének végét. Vallja be óvatosan bűneit, felhasználva az evangéliumi gyónás alapvető elemeit, amelyeket Susan Wise Bauer azonosított A nyilvános megalázkodás művészete című könyvében, és Bill Clintonhoz hasonlóan ön is túlélheti.
Ebben a modern amerikai nyilvános gyónás lenyűgöző és fontos történetében Bauer elmagyarázza, hogy miért és hogyan vált a XIX. századi evangélikusok körében először felmerült gyónástípus mára a hibák sikeres nyilvános beismerésének kötelező formájává - még akkor is, ha a vétkesnek semmi köze az evangélikussághoz, és a kontextus alaposan világi. Megmutatja, hogy a protestáns ébredés, a csoportos pszichoterápia és a beszélgetős televíziózás megjelenése együttesen hogyan tette az evangélikus stílusú gyónást főáramú világi rítussá. Akik elsajátítják ezt a formát - Bill Clinton, Jimmy Swaggart, David Vitter és Ted Haggard -, azoknak van esélyük a túlélésre, sőt a gyarapodásra, míg azok, akik nem - Ted Kennedy, Jim Bakker, Bernard Law bíboros, Mark Foley és Eliot Spitzer -, soha nem fognak igazán felépülni.
A The Art of the Public Grovel című könyv, amely feltárja a retorikát, a teológiát és a történelmet, amelyek a megbocsátásért való sikeres nyilvános könyörgés mögött rejlenek, mindenkit érdekelni fog, aki valaha is elgondolkodott azon, hogy Clinton miért népszerű még mindig, miközben Bakker kiesett a nyilvánosságból, Ted Kennedy sosem lett elnök, Law pedig Rómába költözött.
