A kozmikus számítógép

Olvasói vélemények

A H. Beam Piper által írt The Cosmic Computer a sci-fi és a társadalmi kommentárok keveréke, amely a háború utáni, gazdasági hanyatlással és törvénytelenséggel küzdő világban játszódik. A történet Conn Maxwellt követi, aki egy nagy teljesítményű szuperszámítógépet keres, miközben a politikai kihívások között navigál és újjáéleszti bolygója gazdaságát. Az elbeszélés lebilincselő, jól megrajzolt karakterekkel és erős sodrással, bár egyes olvasók szerint elavult, és hiányzik belőle a karakterfejlődés mélysége.

A könyv jól felépített cselekményt tartalmaz, magával ragadó akcióval és kalandokkal, éleslátó kommentárokkal a politikáról és a gazdaságról, és olyan gördülékeny elbeszélésmóddal íródott, amely leköti az olvasó figyelmét. A karakterek, különösen Conn Maxwell, jól megrajzoltak, a gazdasági fellendülés és a társadalmi kihívások témái pedig jól rezonálnak, így a könyv több, mint egy tipikus űropera.

Sok olvasó megjegyzi, hogy a könyvön látszik a kora, az elavult technológiára és írói stílusra való utalásokkal. Egyes karakterekből hiányzik a mélység, inkább tűnnek sztereotípiáknak, mint teljesen kidolgozott személyiségeknek. A szexista ábrázolásokat is kritizálják, és a tempó néha túl gyors, így kevés idő marad a karakterek fejlődésére. Emellett a történet néha sablonosnak tűnhet, és számos elemet klisésnek vagy túlságosan militarisztikusnak tartanak.

(86 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Cosmic Computer

Könyv tartalma:

Szilárd sci-fi történet egy isten háta mögötti bolygóról, amely a gazdasági összeomlás szélén tántorgó, hatalmas mennyiségű menthető háborús felesleghez jut, és egy rég elfeledett szuperszámítógép kereséséről, amely reményeik szerint segíthet megfordítani a sorsukat.

A szerzőről

Henry Beam Piper (1904. március 23. - kb. 1964. november 6.) amerikai sci-fi író volt. Számos novellát és több regényt írt. Legismertebb a Terro-Human Future History című terjedelmes novellasorozatáról és egy rövidebb, "Paratime" alternatív történelmi történetekből álló sorozatáról.

H. Beam Piper néven írt. Egy másik forrás "Horace Beam Piper" néven és más halálozási dátummal adja meg a nevét. Sírkövén "Henry Beam Piper" áll. A zűrzavar egy részét talán maga Piper okozta; azt mondta az embereknek, hogy az "H" a "Horace" rövidítése, ami arra a feltételezésre ösztönözte őket, hogy azért használta a kezdőbetűt, mert nem szerette a nevét. A Little Fuzzy egy példányára, amelyet Charles O. Piper, Beam unokatestvére és végrehajtója kapott, azt írta: "Charlesnak Henry-től".

Piper nagyrészt autodidakta módon képezte magát; tudományos és történelmi ismereteit anélkül szerezte meg, hogy "négy év nevetséges nyomorúságának vetette volna alá magát a mosómedvebunda kényelmetlen keretei között". 18 éves korában munkaszolgálatosként kezdett dolgozni a Pennsylvania Railroad Altoona-i pályaudvarán, a pennsylvaniai Altoonában. A vasútnál éjjeliőrként is dolgozott.

Piper 1947-ben az Astounding Science Fictionben publikálta első novelláját, az "Time and Time Again"-t. A történetet az X dimenzió című rádióműsor számára adaptálták, és 1951-ben sugározták először, majd 1956-ban az X Minus One számára újra előadták. Elsősorban novellaíróként tevékenykedett 1961-ig, amikor is eredményes, bár rövid ideig tartó kitérőt tett a regényírás felé. Fegyvereket gyűjtött, és írt egy krimit, a Gyilkosság a fegyverraktárban címűt.

1964-ben Piper öngyilkos lett, miután karrierje nyilvánvalóan leáldozóban volt, és a visszafogottság és a libertárius elvei miatt nem kérhetett senkitől segítséget anyagi nehézségei megoldására. Halálának pontos időpontja ismeretlen; naplójának utolsó bejegyzése november 5-én kelt ("Rain 0930"), és pennsylvaniai halotti bizonyítványa szerint holttestét november 8-án találták meg. Jerry Pournelle Little Fuzzy bevezetője szerint Piper kikapcsolta a lakása összes közművét, festőlepedőket terített a falakra és a padlóra, és a gyűjteményéből származó pisztollyal vetett véget az életének. Búcsúlevelében így magyarázkodott: "Nem szeretek rendetlenséget hagyni magam után, amikor elmegyek, de ha ebből a rendetlenségből bármit is eltakaríthattam volna, nem mennék el. H. Beam Piper.".

Egyes életrajzírók anyagi, mások családi problémákra vezetik vissza a tettét; Pournelle azt írta, hogy Piper egy válás utáni anyagi nehézségek és az a téves felfogás nyomasztotta, hogy karrierje megfeneklett (ügynöke meghalt anélkül, hogy több eladásról értesítette volna). George H. Scithers szerkesztő, aki Piper társadalmi ismerőse volt, azt állította, hogy Piper meg akarta bosszantani volt feleségét, akit megvetett: öngyilkosságával Piper érvénytelenítette életbiztosítását, és megakadályozta, hogy a nő behajtsa a pénzt.

Öngyilkossága után eltűnt egy kiadatlan novellája, a "Csak az arquebus"; valószínű, hogy sok személyes iratával együtt megsemmisítette.

Műveit végül az Ace Science Fiction vásárolta meg, és az 1980-as évek elején újranyomta egy sorozatban, papírkötésben. Ezek közül sok azóta már nem kapható, bár két legismertebb kötetét az Ace 1998-ban és 2001-ben újra kiadta. Piper pályafutása végén levelezett Pournelle-lel, aki az Ace szerkesztője volt, és segített néhány regényének újranyomásában. (Wikipedia.org)