A kozmosz genezise: A folyamatos teremtés ősi tudománya

Olvasói vélemények

A könyv az ősi bölcsesség és annak a modern tudományos elméletekkel való kapcsolatainak újszerű feltárását kínálja, különösen a fizika, a kozmológia és a misztika területén. Sok olvasó provokatívnak és elgondolkodtatónak találta, bár néhányan kritizálták, hogy ismétlődő és spekulatív.

⬤ Új nézőpontot nyújt a világegyetem és a tudományos elméletek tekintetében, megkérdőjelezve a bevett nézeteket.
⬤ Rengeteg olyan információt tartalmaz, amely mély gondolkodásra és elmélkedésre ösztönöz.
⬤ Néhány olvasó könnyen érthetőnek és magával ragadónak találta, erős intellektuális és érzelmi reakciókat vált ki.
⬤ Feltárja az ősi hiedelmek és a modern tudomány közötti kapcsolatokat.
⬤ Elismert mélységű és átfogó elemzéséért.

⬤ Az írásmód nem minden olvasó számára vonzó; néhányan túlságosan szószátyárnak vagy ismétlődőnek találták.
⬤ A könyv tele van spekulációkkal, ami egyesek szerint nem eléggé tudományos.
⬤ Néhány olvasó túl soknak találta a fejezetek számát és a tartalom bonyolultnak.
⬤ A kritikusok megemlítették az ősi vallási vagy misztikus hiedelmekre való támaszkodást, ami nem biztos, hogy minden szemléletmóddal összhangban van.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Genesis of the Cosmos: The Ancient Science of Continuous Creation

Könyv tartalma:

Meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a civilizáció hajnalától kezdve a teremtésmítoszok megfelelnek a legmodernebb csillagászati felfedezéseknek.

- Feltárja a jelenlegi kozmológiai elmélet ellentmondásait, és tudományos alapot kínál a folyamatos teremtés elméletét kódoló ősi mítoszoknak és ezoterikus mondáknak.

- Annak a tudósnak a tollából, aki megfigyelési adatok alapján elsőként cáfolta meg az ősrobbanás elméletét.

Az elméleti fizika legújabb fejleményei, beleértve a rendszerelméletet és a káoszelméletet, megkérdőjelezik a világegyetemről régóta vallott mechanisztikus nézeteket. Sok gondolkodó feltételezte, hogy egy ősi tudomány maradványai élnek tovább a mitológiában és az ezoterikus mondákban, de mindeddig e hit tudományos alapjait rejtély övezte. Paul LaViolette feltárja a figyelemre méltó párhuzamokat a tudományos gondolkodás élvonalbeli eredményei és a civilizáció hajnaláról származó teremtésmítoszok között. LaViolette a mitológusok körében ritka tudományos kifinomultsággal, úttörő tudományos bravúrral fejti meg az ősi mondák elfeledett kozmológiáját. Közvetlen, nem technikai nyelven mutatja be, hogy ezek a mítoszok hogyan kódolnak egy olyan kozmológiai elméletet, amelyben az anyag folyamatosan növekszik a rend magvaiból, amelyek spontán módon keletkeznek a környező szubkvantumkáoszból.

Az ősrobbanás elméletét megnehezítő ellentmondásokat feltárva LaViolette mind a szakember, mind az általános olvasó számára ellentmondásos és rendkívül izgalmas kritikát nyújt a modern tudománynak az ősi kozmológiával szembeni, ritkán megkérdőjelezett felsőbbrendűségével kapcsolatos uralkodó tévhitekről. Az ősi tudományos világkép helyreállításával és újraélesztésével A kozmosz genezise a modern tudomány korlátozó metaforáin túlra és a 21. század új tudományába vezet bennünket.