A közönséges anyag, a sötét anyag és a sötét energia elsődleges elemei: A standard modellen és a húrláncelméleten túl

Olvasói vélemények

Dr. Vladimir B. Ginzburg „Elsődleges elemek” című könyve egyedülálló perspektívát kínál a világegyetem természetéről a spirálelmélet szemüvegén keresztül, történelmi elbeszéléseket és összetett tudományos elméleteket ötvözve. Az olvasók lebilincselőnek és informatívnak találják a történetmesélést, amelynek középpontjában a különböző tudományos fogalmak egyesítése áll. Egyesek azonban kritizálják a szerkesztés egyenetlenségeit, ami ronthatja az olvasás élményét.

⬤ A spirálelmélet friss és magával ragadó alkalmazása a metafizikára.
⬤ Kiváló történetmesélés, amely a matematikai fogalmakat a tudománytörténettel fonja össze.
⬤ A régi és az új tudományos elképzelések lenyűgöző szintézisét kínálja.
⬤ Részletesen és aprólékosan vizsgálja a fizikai állandókat és azok kapcsolatát a spirálmodellel.
⬤ Az elméleti fizika és a filozófiai meglátások iránt érdeklődők számára egyaránt vonzó.

⬤ Egyenetlen szerkesztési minőség, néhány hibával az otthoni szerkesztés miatt.
⬤ A magasabb szintű matematika kihívást jelenthet a laikus olvasók számára.
⬤ Néhány olvasónak szokatlannak tűnhet a spirituális és tudományos fogalmak keveredése.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Prime Elements of Ordinary Matter, Dark Matter & Dark Energy: Beyond Standard Model & String Theory

Könyv tartalma:

A könyv ismerteti az örvényelmélet történetét. A tudomány hajnalán, csaknem 2600 évvel ezelőtt bevezetett elmélet öt fázison ment keresztül, amelyekben a görög civilizáció, a kopernikuszi forradalom, az elektromágnesesség kora, az atomkorszak és az információs korszak felfedezéseit magába szívva felhalmozódott az ereje.

Az első négy fázis során (lásd e könyv 1-12. fejezetét) az örvényelmélet fejlődése ugyanazt a szerencsétlen mintát követte. Minden alkalommal sikerült ennek az elméletnek zseniális tudósok egy új generációjának figyelmét felkeltenie, akiket elvarázsolt az alapkoncepció mély fizikai jelentése.

De bár a tudomány legújabb vívmányait alkalmazták, egyikük sem volt képes olyan matematikai eszközt előállítani, amely az örvényelméletet gyakorlatilag használhatóvá tette volna. Az ötödik szakasz 1993-ban kezdődött egy egyedülálló téridő-spirálelem, a toryx felfedezésével.

A toryx egy többszintű dinamikus spirál sajátos esete, amelynek költői neve helikola, és amely leírja az összes mozgó égitest pályáját a világegyetemünkben. A toryx kifordítható képessége tökéletessé tette az anyag polarizált primer elemeinek modellezésére. A toryx közeli utódja, a helyx ideálisnak bizonyult a sugárzó részecskék polarizált elsődleges elemeinek modellezésére.

Ez a felfedezés vezetett az örvényelmélet új változatának, a háromdimenziós spirálhúr-elméletnek (3D-SST) a kifejlesztéséhez, amelyet a 13-16. fejezetben ismertetünk.