A közös fazék: Az őslakosok terének visszaszerzése északkeleten

Olvasói vélemények

Lisa Brooks „The Common Pot: The Recovery of Native Space in the Northeast” (A közös fazék: az őslakosok terének visszaszerzése északkeleten) című könyve jól kutatott és lebilincselően érdekes vizsgálata annak, hogy az amerikai őslakos írók hogyan használták az írást eszközként kulturális identitásuk és a földjükhöz való kötődésük megőrzésére a gyarmati nyomással szemben. Rávilágít az őslakosok küzdelmeinek történelmi összefüggéseire, és hangsúlyozza írásos hagyományuk fontosságát.

A könyv gyönyörűen kutatott és ragyogóan megírt. Jelentős hozzájárulást nyújt az indián őslakosok tanulmányozásához, különösen az északkeleti régióban. Az írás magával ragadja az olvasókat, különösen a nem őslakosokat, és mély betekintést nyújt az őslakos identitás, a kultúra, a nyelv és a föld közötti kapcsolatba. Megkérdőjelezi az őslakos kultúrákban az oralitás és az írásbeliség közötti szakadékról alkotott hagyományos nézeteket.

A recenziók összefoglalói nem emelnek ki konkrét panaszokat vagy hátrányokat a könyvvel kapcsolatban, ami általánosságban pozitív fogadtatásra utal.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Common Pot: The Recovery of Native Space in the Northeast

Könyv tartalma:

Az irodalomkritikusok gyakran úgy ábrázolják a korai indián írókat, mint két világ között vergődő egyéneket, vagy mint olyan alanyokat, akik a gyarmati világgal dacolva, azon belül is küzdöttek a létezésért. Ezekkel az elemzésekkel szemben Lisa Brooks szembeszökő módon mutatja be, hogy az őslakos vezetők - köztük Samson Occom, Joseph Brant, Hendrick Aupaumut és William Apess - milyen módon használták az írást eszközként a jogok és a föld visszaszerzéséhez a mai Egyesült Államok északkeleti részének őslakos hálózataiban.

A "közös fazék", amely metafora a tizennyolcadik és tizenkilencedik században az őslakosok írásaiban megjelenik, a földet, a közösséget és a kapcsolatok közötti közös táplálkozási teret testesíti meg. Brooks azt állítja, hogy az őslakosokat távolról sem rontották meg az európai gyarmatosítók által bevezetett írásformák, hanem gyakran elutasították a misszionárius tanítóik által nekik szánt szerepeket, és a megszerzett készségeket petíciók, politikai traktátusok és beszédek megírására használták.

Közösségi tanácskozások és történetek rögzítésére.

És ami a legfontosabb, hogy közösen képzeljék el azokat az utakat, amelyeken keresztül a Közös Pott fennmaradhat.

Brooks a régió történelmi tájképének átformálásával provokatív új képet alkot az őslakosok gyarmatosítás előtti és utáni teréről. Az algonquiai és irokéz szövegek felkutatásával és újbóli vizsgálatával megmutatja, hogy az írás nem idegen technológia volt, hanem az amerikai őslakosok arzenáljának egyik legfontosabb fegyvere, amellyel ellenálltak - és ma is ellenállnak - a gyarmati uralomnak.