Értékelés:
Soskis és Stauffer „Battle Hymn of the Republic” című könyve átfogó és lebilincselő módon tárja fel a dal eredetét, a polgárháború alatti átalakulását és az amerikai kultúrában való maradandó örökségét. A szerzők a történelmi jelentőségét nyomon követő részletes elbeszéléssel elgondolkodtatóan vizsgálják, hogyan használták fel a himnuszt az amerikai történelem különböző mozgalmaiban és eseményeiben.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés
⬤ átfogó kutatás
⬤ betekintés a történelmi kontextusba
⬤ a dalhoz kapcsolódó személyek érdekes bemutatása
⬤ az olyan témák átgondolt vizsgálata, mint a szabadság és a szabadság
⬤ a történelmi események és felhasználások széles skáláját öleli fel.
⬤ A kissé hiányos téma nem minden olvasónak tetszhet
⬤ az elbeszélés időnként sűrűvé és nehézkessé válhat
⬤ a himnusz konzervatív felhasználásával szembeni elfogultság
⬤ egyesek a záró fejezetet gyengének találták.
(4 olvasói vélemény alapján)
Battle Hymn of the Republic: A Biography of the Song That Marches on
Ronald Reagan temetésén énekelték, és a munkásradikálisok új szöveggel átvették. John Updike egyik regényének címében idézte, George W. Bush pedig a 2001. szeptember 11-i áldozatok emlékére rendezett megemlékezésen adta elő a Nemzeti Katedrálisban. Talán nincs még egy dal, amely olyan mélyen meghatározó - és ellentmondásos - helyet foglalna el Amerika történelmében és kulturális emlékezetében, mint a "The Battle Hymn of the Republic".
John Stauffer és Benjamin Soskis ebben az átfogó tanulmányban megmutatja, hogy ez a polgárháborús dallam hogyan vált az egymástól gyökeresen eltérő ügyek himnuszává. A dal az antebellum revivalizmusból származik, a táborgyűlések kedvenc dallamával, a "Mondd testvérek, találkozol velünk". A polgárháborúban az uniós katonák aztán a "John Brown's Body"-t alakították át. Julia Ward Howe, akinek nem tetszett Brown erőszakossága és harciassága, megírta a ma ismert szavakat. Intenzív apokaliptikus és millenarista képeket használva megragadta a kor népszerű lelkesedését, a jó és a rossz közötti csúcspontot jelentő csata érzését; ugyanakkor nem utalt egy adott időre vagy helyre, lehetővé téve, hogy a szöveget exportálják vagy adaptálják új konfliktusokhoz, beleértve a rekonstrukciót, a szekciókon belüli megbékélést, az imperializmust, a progresszív reformokat, a munkásradikalizmust, a polgárjogi mozgalmakat és a társadalmi konzervativizmust. A dalnak a véres és megosztó polgárháborúban játszott eredeti szerepének emléke mégis meghiúsította azt a kísérletet, hogy nemzeti himnusszá tegyék. A Daughters of the Confederacy (Konföderáció lányai) versenyt hirdetett új dalszövegekre, de elismerte, hogy egyik pályázat sem érte el az eredeti dal erejét.
A "Harci himnusz" régóta segít kifejezni, hogy mit értünk az áldozatvállaláson, az Amerika által képviselt értékekért folytatott harc fontosságán - valós és allegorikus csatákban egyaránt -, amikor az áldozatvállalásról beszélünk. Felidézi és megerősíti a nemzeti identitásról és célról alkotott legmélyebb elképzeléseinket. És mégis, ahogy Stauffer és Soskis megjegyzik, a dal népszerűsége nem szabadította meg a születésekor jelenlévő feszültségektől - az egység és a viszály, valamint az igaz lelkesedés dicsősége és veszélyei közötti feszültségektől. Ha valami, akkor ezek a feszültségek még mélyebbé váltak. Azáltal, hogy ezt a fonalat követi az amerikai történelem szövevényén keresztül, A köztársaság harci himnusza rávilágít a nemzetünk történetének alapjául szolgáló törésekre és ellentmondásokra.
