Értékelés:
A könyv kiváló kutatásokon alapul, és számos érdekes állítást mutat be, de a következetlen tematikus megközelítés és a koherens időrendi folyam hiánya miatt gyenge kivitelezésben szenved.
Előnyök:⬤ Kiváló kutatás
⬤ megdöbbentően sok részletet tartalmaz
⬤ érdekes állításokat mutat be.
⬤ Gyenge kivitelezés
⬤ túlságosan szétszórt
⬤ nincs koherens időrendi folyamata
⬤ következetlenül ugrik az évek között
⬤ az érvek zavarosak és önkényesek lehetnek.
(1 olvasói vélemény alapján)
Policing Public Opinion in the French Revolution: The Culture of Calumny and the Problem of Free Speech
A francia forradalmárok az 1789-es Az ember és a polgár jogairól szóló nyilatkozatban hirdették meg a szólás-, vallás- és véleményszabadságot. A cenzúrát eltörölték, és úgy tűnt, hogy Franciaország a tolerancia, a pluralizmus és a polgári szabadságjogok felé vezető úton halad. Mindössze négy évvel később az ország a politikai terror időszakába süllyedt, amikor ezreket tartóztattak le, állítottak bíróság elé és végeztek ki a véleménynyilvánítás és a véleménynyilvánítás bűnei miatt.
A A közvélemény rendfenntartása a francia forradalomban című könyvében Charles Walton a régi rezsimig vezeti vissza ennek a fordulatnak az eredetét. Bemutatja, hogy bár a sajtószabadság korai szószólói a megjelenés előtti cenzúra eltörlésére törekedtek, a többség még mindig szilárdan hitt abban, hogy a sértő beszéd - vagy rágalmazás - bűncselekménynek, sőt hazaárulásnak minősül, ha az aláássa a szuverén hatalom becsületét vagy olyan szent kollektív értékeket, mint a vallás és a polgári szellem.
A becsület és az erkölcs szabályozásáért felelős intézmények 1789-es összeomlásával a rágalmak és a rágalmakkal kapcsolatos megszállottságok elszaporodtak. Walton széles körű forrásokra támaszkodva - a nemzetgyűlési vitáktól a helyi rendőrségi archívumokig - bemutatja, hogy a szólásszabadság jogi és erkölcsi korlátozására irányuló küzdelmek hogyan vezettek a politika radikalizálódásához, és végül a "rágalmazók" brutális likvidálásához, valamint a társadalom erkölcsi alapjainak újjáépítésére irányuló fanatikus erőfeszítésekhez az 1793-1794-es terror idején.
Azzal, hogy ez a tanulmány hangsúlyt fektet arra, hogy a forradalmárok hogyan támaszkodtak a régi rezsim kulturális és politikai örökségére, új megvilágításba helyezi a terror és a francia forradalom eredetét, valamint a szabad véleménynyilvánítás történetét.
