A krisztológia metafizikája a késő középkorban: William of Ockhamtől Gabriel Bielig

Eredeti címe:

The Metaphysics of Christology in the Late Middle Ages: William of Ockham to Gabriel Biel

Könyv tartalma:

A késő középkor a krisztológia nagy spekulatív újításainak időszaka volt, a Duns Scotus János ferences és Hervaeus Natalis dominikánus által kialakított egységes krisztológiai nézet keretein belül.

E nézet szerint a megtestesülés egy egyéni emberi természet és egy isteni személy közötti valamiféle függőségi viszonyban áll. A krisztológia metafizikája a késő középkorban: William of Ockhamtől Gabriel Bielig azt vizsgálja, hogy miként alakult ki ez az általános vélemény a késő középkorban.

A teológusok különböző javaslatokat tettek a kapcsolat természetére vonatkozóan - mint kategorikus viszonyra, vagy mint abszolút minőségre, vagy akár csak az isteni akaratra vonatkozóan. A szerző, Richard Cross alternatív álláspontokat is megvizsgál: Peter Auriol állítását, miszerint az isteni személy az emberi természet "quidditative terminus"; John Wyclif és Jan Hus homo assumptus teológiáját; valamint a valóban tromista krisztológia visszanyerését a XV. században Kapreolus János és Karthauzi Denys gondolkodásában.

A tizennegyedik és tizenötödik század kiemelkedően a nominalizmus kora volt, és ez a könyv a nominalizmusnak a krisztológiai vitákra gyakorolt hatását, valamint a tromista és skót teológia fejlődését vizsgálja ebben az időszakban. A reformáció krisztológiájának helyes megértéséhez is nélkülözhetetlen hátteret nyújt.