The Quest for the Christ Child in the Later Middle Ages
A tizenkettedik századtól kezdve a papság és a laikusok egyaránt intenzíven érdeklődni kezdtek Jézus korai életének történelmi és fejlődési részletei iránt. Vajon a Krisztusgyermek olyan volt-e, mint a többi gyermek, akiknek tulajdonságai és képességei az életkoruktól függtek? Aranyos és gyengéd volt, vagy félelmetes és erős? Mivel az evangéliumokban, amelyek szinte teljesen hallgatnak Jézus gyermekkoráról, nem találtak elegendő információt, a középkori keresztények évszázados apokrif szövegekhez fordultak válaszokért.
A The Quest for the Christ Child in the Later Middle Ages című könyvében Mary Dzon bemutatja, hogy ezek az apokrif legendák hogyan táplálták az élénk és kreatív középkori vallásosságot. A Krisztusgyermekről szóló népszerű mesék szórakoztatták a laikusokat, ugyanakkor az egyház szellemi elitjének egyes tagjai gyalázták őket. Mindkét esetben az ilyen, oly kitartóan fennmaradt legendák nyomot hagytak a teológiai, áhítati és irodalmi szövegeken.
Aelred of Rievaulx ciszterci apát arra buzdította szerzetes olvasóit, hogy a lelki növekedés révén utánozzák a Krisztusgyermek fejlődését; Assisi Ferenc arra ösztönözte követőit, hogy utánozzák a Krisztusgyermek szegénységét és parasztságát; Aquinói Tamás a maga részéről úgy vélte, hogy a Krisztusgyermekről szóló apokrif történetek a fiatalokat elbizakodottságra ösztönzik, míg Svéd Birgitta számos Mária-kinyilatkoztatásában jámbor alternatívákat kínált. Dzon az ilyen írások közeli olvasatán keresztül vizsgálja az apokrif legendák folyamatos továbbadását és vonzerejét a középkor folyamán, és bemutatja, hogy a Krisztusgyermek milyen jelentős hatással volt a középkori vallásos képzelet formálására.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)