Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
The Chronicler
Halkan, a negyedik lassú napon furcsa zaj hallatszott a víz fölött valamilyen láthatatlan irányból. Láthatatlan, senki sem tudta, honnan ered, de a hangja megmaradt...
mint egy lágy, tompa lüktetés, hatalmas szárnyak alkonyati suttogása, vagy az óceánt maguk mögött lökő evezők százainak csapkodása. Egészen figyelmeztetés nélkül hirtelen felfrissült a szárazföldi szellő, és a fejük fölött a nap első sugara gyengén átsütött a tejes fátyolon. Mivel a fenyegetés mögöttük volt, Leofstan csónakja a tisztás első szélén állt, és hamar észrevették volna.
A szabad ég alá futva sietve megpillantották, és a konszenzus Carhampton volt.
Erősen meghúzva a negyedkormányt, a teherhajó orra simán jobbra fordult. Másodpercekkel később Somerset partvonala húzódott előttük.
Bárcsak át tudnának kelni a közbeeső vízen az üldözőik előtt. Az utóváron állva Leofstan a válla fölött átpillantva egy elegáns, egyárbocos hajót látott, amely könnyedén siklott ki a leveses ködből. Fedélzete fölött egy hatalmas piros-fehér vitorla hullámzott a szélben.
A fantomhajón megszólalt egy kürt, amit azonnal visszhangzott a nyomában haladó számtalan láthatatlan hajó. A jelre válaszul a dobpergés azonnal felszólította az evezősöket, hogy gyorsítsák fel a tempót, mert a vadászat megkezdődött. Egymás után jelentek meg a szellemflotta tagjai.
Három, négy, öt... tíz, tizenöt...
Húsz, harminc, harmincöt elegáns portyázó tört ki a ködfátyolból, mielőtt Leofstan abbahagyta volna a számolást. Mint lidércek az alvilágból... a sárkányfejű hajók gyors üldözésben közeledtek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)