The Guerrilla Legacy of the Cuban Revolution
Anna Clayfield ebben a széleskörűen kutatott könyvében megkérdőjelezi a Kuba militarizációjáról alkotott kortárs nyugati nézeteket.
Azzal érvel, hogy bár a fegyveres erők elterjedtségét a forradalmi Kubában nehéz cáfolni, a gerilla öröksége, ethosza és imázsa - a guerrillerismo - az, ami segítette a kubai forradalmi projekt túlélését. A gerillaharcosok tisztelete döntő szerepet játszott a politikai kultúra alulmaradt mentalitásában.
Clayfield a hivatalos diskurzusok - köztük újságok, történelemtankönyvek, katonai kiképzési kézikönyvek, Che Guevara írásai és Fidel Castro beszédei - elemzésével azt vizsgálja, hogy a kubai kormány hogyan népszerűsítette a gerillamotívumokat. Ezt a retorikai stratégiát a Lázadó Hadsereg 1950-es évekbeli kezdeteitől és az 1960-as és 1970-es évekbeli szovjet típusú irányítás bevezetésétől kezdve az 1980-as évek ideológiáinak változásán és az 1990-es évek különleges időszakának instabilitásán keresztül egészen napjainkig követi nyomon. A gerilla ethosznak a kubai identitás szövetébe való beleszövésével a kormány még évtizedekkel a fegyveres konfliktusok befejezése után is legitimitást szerzett az egykori gerillák politikai tekintélyének.
A kubai forradalom gerilla-öröksége azt mutatja be, hogy a gerilla retorika hogyan tette lehetővé, hogy a forradalom az idők során alkalmazkodjon és átalakuljon, miközben úgy tűnik, hogy hű maradt alapelveihez. Felveti azt a kérdést is, hogy vajon meddig tarthatja fenn ez a diskurzus a forradalmat, amikor vezetői már nem a Sierra veteránjai, azok a gerillák, akik részt vettek abban a fegyveres harcban, amely oly sok évvel ezelőtt hatalomra juttatta őket.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)