Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Cuban Missile Crisis: To Armageddon and Beyond
Hatvan éve, hogy az 1962 októberében történt események a világot a nukleáris katasztrófa közelébe sodorták. A kubai rakétaválságot már régóta az emberiség életének (és majdnem halálának) legnagyobb veszélyt jelentő pillanataként tartják számon. E hatvan év alatt az eseményekről szerzett ismereteink és megértésünk jelentős változáson ment keresztül. Van némi okunk a bátorításra, amennyiben megtudtuk, hogy mind John F. Kennedy elnök, mind Nyikita Hruscsov miniszterelnök hogyan igyekezett elkerülni a nukleáris háborút.
Ami még baljóslatúbb, hogy olyan incidensekről és eseményekről szereztünk tudomást, amelyek arra utalnak, hogy az alárendelt katonai parancsnokok nukleáris fegyvereket vetettek be, olyan körülmények között, amelyekről politikai vezetőik gyakran nem tudtak. A nukleáris fegyverek bevetéséről szóló döntések gyakran alacsonyabb rangú katonai parancsnokok kezében voltak, akik közül néhányan veszélyesen közel álltak ahhoz, hogy átlépjék a nukleáris küszöböt. Ez nem jelenti azt - ahogyan azt gyakran feltételezik -, hogy ha néhány nukleáris fegyvert bevetettek, a totális háborúig tartó eszkaláció elkerülhetetlen volt. A termonukleáris háború kétségtelen kockázata azonban ilyen körülmények között a civilizáció túlélését fenyegette. Emberek százai, ha nem ezrei, milliói haltak volna meg az azonnali és rövid távú hatások miatt, míg a "nukleáris tél" hosszabb távú kilátása az emberiség gyakorlatilag kihalását vetítette előre.
A hatvan évvel ezelőtti tanulságok levonása jelentős kihívások elé állítja az embereket. Ha csak azért vonjuk le a tanulságokat, hogy kiderüljön, hogy téves volt a felfogásunk, akkor könnyen lehet, hogy rosszul vontuk le a tanulságokat. A válsággal kapcsolatos számos bölcsességről kiderült, hogy félrevezető. Meglepő, hogy negyven, ötven vagy akár hatvan év elteltével milyen új bizonyítékok kerültek elő, amelyek megkérdőjelezik a korábban elfogadott magyarázatokat.
Az olvasónak kell meghoznia a saját ítéletét a válság történetéről, és arról, hogy mennyit köszönhetünk azoknak a politikai vezetőknek, akik elhárították a katasztrófát (valamint arról, hogy szavaik és tetteik hogyan segítették elő a válság kialakulását). Az olvasó feladata, hogy megállapítsa, milyen közel kerültünk a nukleáris háborúhoz. Bármilyen következtetésre is jutunk, egy mindenekfelett álló tanulság mindenképpen fontos. Bárhogyan is ítéljük meg a politikai és katonai vezetők cselekedeteit, egy tényező döntő szerepet játszott abban, hogy 1962-ben elkerültük a nukleáris háborút. Ez a szerencse volt. 1962 októberében az emberiség nagyon szerencsés volt. Vajon legközelebb is ilyen szerencsések leszünk?
Ez a könyv kiemelkedő hozzájárulás a kubai rakétaválság valóban történelmi jelentőségű eseményeinek egyre bővülő irodalmához. Bár a válság szakértői sok kérdést ismernek majd, felfedezhetik a válságról szóló, valószínűleg legjobban megírt beszámolót, biztosan tanulnak valami újat, és megkérdőjelezik azt, amit addig eldöntöttnek hittek. - Ken Booth FBA, az Aberystwyth Egyetem kiváló kutatóprofesszora.