A kultúra palotája

Eredeti címe:

Palace of Culture

Könyv tartalma:

A kultúrpalota egy álomnapló, amely a kortárs populáris kultúra zavarba ejtő komplexitásával való személyes és szürreális kapcsolatba vezeti az olvasót. Akárcsak előző munkája, a Vörös rózsák, a Palota is egy szabadszellemű mű, amely az olvasót magába vonzza, hogy részt vegyen a mű felépítésében. A oneirikus és a populáris kultúra egymásra rétegződése a szimbolikus jelentések (az érzések és a lét belső állapotainak lejegyzése és megvalósítása) és a szélesebb kulturális színtér önkényes marketingdöntései közötti érdekes összefonódást eredményezi. A Kultúrpalota nyelve nemcsak a szubjektum médiuma, hanem maga a kinyilatkoztatás forrása, egy fantázia. Olyasmi, amit szerzője és olvasója álmodik, a palotában, hajnali négykor.

"Ania Walwicz munkássága mindig is műfajokon, módokon és regisztereken átívelően mozgott, az önreflexivitást és a metapoétikát mint materiális jelenlétet hozta be a produkció színterére, a szubjektumot a folyamatban, a szubjektumot a folyamatban állította színpadra...". A nagy fabulisták, mint Kafka és Dosztojevszkij által inspirálva (ő) reaktiválja az avantgárd hagyományokat Stein, Joyce, Schwitters többszörös szemüvegén keresztül.

Pszichoanalízis tükrében." -Marion Campbell.

"Ritmikusabb és lélegzetelállítóbb, mint a "próza", fenyegetőbb, mint a "költészet"... ez a nyelv mint jel, az elfojtás erőit felforgató transzgresszív vágy... Új stiláris formákat fejlesztett ki, a most és a mindig közötti megfoghatatlan kapcsolatot, amely a tükröt és a színpadot lakja. Az embernek eszébe jut Breton jellemzése a szépségről, amely olyan görcsös, mint a vonat, amely az állomáson zakatol, anélkül, hogy elhagyná vagy elhagyta volna." -Eden Liddelow.

"Ania Walwicz művészi szellemisége: játékos... és sötét." -Jessica Wilkinson.