A külvárosi Madame Bovary

Olvasói vélemények

A „Madame Bovary a külvárosban” című könyv szándékosan unalmas, de mégis megfigyelő jellegű elbeszélés egy hétköznapi nő életéről a franciaországi provinciában, amely az elégedetlenség és az egzisztenciális szorongás témáit tükrözi. A főhősnő, MA, az élet különböző területein való részvétel ellenére is a beteljesülés hiányát tapasztalja. A történet, amely párhuzamot von a „Madame Bovary”-val, végső soron kérdéseket vet fel arról, hogy mi a kielégítő élet.

⬤ Az írásmód hatásosan adja vissza a főhős hétköznapi életét
⬤ jól megírt megfigyelő és leíró részletek
⬤ az élet beteljesüléséről való elmélkedésre ösztönöz
⬤ érdekes témák, például a depresszió és az egzisztenciális elégedetlenség feltárása.

⬤ Az elbeszélés tudatosan unalmasnak és visszafogottnak érezhető
⬤ a főhős nem különösebben szimpatikus
⬤ sivár és hétköznapi életképet mutat
⬤ hiányoznak a drámai elemek, amelyek egyes olvasókat lekötnének.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Madame Bovary of the Suburbs

Könyv tartalma:

Egy nő életének története a gyermekkortól a halálig, valahol a vidéki Franciaországban, az 1950-es évektől 2025-ig.

A nőnek szerető szülei vannak, jól megy az iskolába, egy sikertelen szenvedélyes próbálkozás után szerető férjet talál, nagy házat vesz holdfényes terasszal, tisztességes pénzt keres, gyerekei születnek, munkahelyet vált, nyugdíjba megy, megöregszik és meghal. Mindezt a középosztály által megszokott kényelemben.

De ő unatkozik.

Mindenféle kiutat keres, hogy megpróbáljon valamit kezdeni az életével: házasságtörés, jótékonysági munka, ezotéria, mániákus szobatakarítás, anyaság és különféle hobbik - egyiket hamarabb feladja, mint a másikat. De bármit is tesz, az élete céltalan és beteljesületlen marad. Semmi sem elégíti ki igazán, mert a lelke mélyén - akárcsak a város, ahol él - a táj jellegtelen, lapos, vízszintes.

Sophie Divry a szabadság és a kényelem közötti filozófiai konfliktust dramatizálja, amely a nők életét jellemzi egy materialista világban. Hősnőnk egy szerethető, kortárs Emma Bovary, Divry prózája pedig Houellebecq legjobbjaira emlékezteti az olvasót, a hideg, kérlelhetetlen történészre, aki pontos portrét fest egy korszakról és azokról, akik benne élnek, és ezzel kitörölhetetlenül abszurddá teszi a létezést.

Franciából fordította Alison Anderson