A lánydetektív

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a Bobbie Ann Mason által írt „The Girl Sleuth” komoly kritikája a fiatal felnőtt irodalomnak, különösen a női hősökre összpontosítva a detektív műfajban. Míg egyes olvasók értékelik az éleslátó elemzést és a történelmi perspektívát, mások azt kifogásolják, hogy túlságosan negatívan viszonyul a gyermekkor szeretett karaktereihez és témáihoz.

A könyv komoly kritikát nyújt a fiatal felnőtt irodalomról, különös tekintettel a női karakterekre. Az irodalmi elemzés iránt érdeklődők számára tanulságos, elismeri a sorozatos könyvek fiatal nőkre gyakorolt hatását, és olyan kevésbé ismert karakterek tárgyalását is tartalmazza, mint Judy Bolton és Trixie Belden. Egyes olvasók úgy érzik, hogy jól megírt és érzelmileg is visszhangzik.

Sok olvasó kiábrándítónak találta a könyvet, mivel úgy érezte, hogy igazságtalanul kritizálja szeretett gyermekkori regényeiket szexizmus és rasszizmus miatt, és egyesek szerint túlságosan is a feminista retorikára támaszkodik. Az írást egyesek felfújtnak és tézisszerűnek tartják, ami elidegenítheti az alkalmi olvasókat. Emellett úgy tűnik, hogy a szerző inkább személyes sérelmeit erőlteti rá az irodalomra, mintsem kiegyensúlyozott kritikát nyújtana.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Girl Sleuth

Könyv tartalma:

A Lánydetektív című könyv mindenkinek szól, aki szívesen emlékszik vissza késő esti kalandjaira egy ágytakarós barlangban, zseblámpával, egy maréknyi besúgott sütivel és egy talpraesett hősnővel, akinek már csak két fejezete maradt, hogy megfejtse az üzenetet, megtalálja az ékszereket, leleplezze az imposztort, majd elérje a következő expresszt a nagyvárosba.

Ebben a régóta nem nyomtatott műben, amely először 1975-ben jelent meg, Bobbie Ann Mason a lánydetektív különböző alakjait vizsgálja gyermekkori emlékei, valamint szépirodalmi íróként és az amerikai populáris kultúra megfigyelőjeként szerzett meglátásai révén. Mason a Bobbsey-ikrektől kezdve az elbűvölő, karrierista lánydetektívnőkön, Vicki Barr-on, Cherry Ames-en és Beverly Gray-n át saját kamaszkori kedvenceiig - Judy Bolton, Nancy Drew és Trixie Belden, a saját magához hasonló parasztlányig - terjed. Mason személyes emlékei a vidéki fiatalságról, amelyet a megoldandó rejtélyek után vágyakozva töltött el, az amerikai lánykor kvintesszenciáját képviselik.

Mason szerint Nancy Drew ("olyan hűvös, mint Mata Hari és olyan édes, mint Betty Crocker") paradox figura: egyrészt a függetlenség és a bátorság mintaképe, másrészt egy hölgy, aki örökké nőies és szilárdan elkötelezett a középosztálybeli értékek megőrzése iránt. A lánydetektívek "egyszerre izgattak és elégítettek ki bennünket" - írja a szerző. Mason a Nancy Drew-t "a hagyományos és a forradalmi egy kompakt csomagban" modelljének tartja, és bemutatja, hogy a sorozat hősnői hogyan bátorították a fiatal olvasókat arra, hogy "nagyot álmodjanak" és nyitottak maradjanak az élet lehetőségeire, hogyan adtak ellenszert a hagyományos nőiességről alkotott, kanalanként adagolt elképzeléseknek, és hogyan fordították le kedvesen a gyermekszakértők, könyvtárosok és könyvkritikusok irodalmi sznobizmusát.

Mindenki, aki krimiket olvasva nőtt fel, élvezni fogja Bobbie Ann Mason szellemes, olykor nosztalgikus megfigyeléseit a populáris kultúráról, a gyermekkorról, valamint az olvasás és az írás örömeiről.