Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
My Daughter, the Teacher: Jewish Teachers in the New York City Schools
„A fiam, az orvos„ és a »lányom, a tanárnő« a zsidó bevándorló szülők legkedvesebb mondatai közé tartozott” - írja Ruth Markowitz, amikor elmeséli a New Yorkban iskolában tanító zsidó nők történetét. A tanítás vonzó szakma volt a bevándorlók lányai számára.
Státuszt és biztonságot nyújtott, összeegyeztethető volt a házassággal, és a jogosítványok nem igényeltek drága képzést. A két világháború közötti években a New York-i zsidó nők nagy és példátlan számban léptek be a tanári pályára. Valójában 1960-ra az összes New York-i tanárnő többsége zsidó nő volt.
Ruth Markowitz hatvanegy nyugdíjas tanárnővel készített interjúk segítségével újra megalkotta életüket és azt a messzemenő hatást, amelyet a közoktatásra gyakoroltak. Ezek a nők számos akadállyal szembesültek - a szülői és anyagi támogatás hiányától kezdve a diszkriminációig -, amikor továbbtanultak. Azoknak a nőknek, akik elvégezték a képzést, még mindig nehéz volt tanári állást találniuk, különösen a gazdasági válság idején.
Miután felvették őket, a tanárok napjait túlzsúfolt osztályok, nem megfelelően karbantartott létesítmények, hatalmas mennyiségű papírmunka, kevés szabadidő és számtalan tanórán kívüli kötelezettség töltötte ki. Emellett szociális szolgáltatásokat is kellett nyújtaniuk; Markowitz nagyszámú olyan tanárt talál, akik különös érdeklődést tanúsítottak a kisebbségi gyerekek iránt. A Markowitz által megkérdezett tanárok gyakran egyetértenek mások értékelésével, miszerint az 1930-as évek a maguk módján aranykorszak volt az iskolákban.
A nyugdíjas tanárok emlékeznek a nehéz időkre, de a tanítás iránti szeretetükre is, és arra a változásra, amit az osztálytermekben elértek. Energiájuk, kezdeményezőkészségük és lendületük segít inspirálni a mai tanárokat, akiknek a drogok, a tinédzserterhesség és az erőszak súlyos problémáival kell szembenézniük az osztálytermeikben.