Olvasói vélemények
Összegzés:A „Lasagna Means I Love You” című könyv egy 11 éves kislány, Mo szívhez szóló történetét meséli el, aki a nevelőszülői rendszer kihívásai között navigál, miközben családi recepteket és a nagymamája halála utáni veszteség érzését kutatja. A kritikusok általában dicsérik a könyvet meleg és megható elbeszélése miatt, valamint azért, mert a történet során recepteket is tartalmaz. Néhányan azonban aggodalmukat fejezik ki bizonyos, a fiatalabb olvasók számára nem megfelelő témák miatt.
Előnyök:⬤ Szívhez szóló és átérezhető karakterek, különösen a főszereplő Mo.
⬤ Magával ragadó történet, amely hatékonyan foglalkozik nehéz témákkal.
⬤ A családi receptek bevonása egyedi és bájos elemet ad a történetnek.
⬤ Szórakoztató és könnyed írásmód, amely a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt vonzó.
⬤ Pozitív üzenetek a családról, az ellenálló képességről és a boldogság megtalálásáról.
Hátrányok:⬤ Egyes témák (azonos neműek szerelme, faji egyenlőtlenségek stb.) az ajánlott korosztály számára nem megfelelőek.
⬤ Egyes kritikusok az elbeszélés egyes részeit irreálisnak vagy túl súlyosnak találták egy gyerekkönyvhöz képest.
⬤ Az egyik kritika kiemel egy nagyon szomorú fordulatot a végén, ami nem biztos, hogy minden fiatal olvasó számára megfelelő.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Lasagna Means I Love You
Könyv tartalma:
Melyek azok az alapvető összetevők, amelyek egy családot alkotnak? A tizenegy éves Mo elkészíti a saját receptjét ebben a felejthetetlen történetben, amely egy kicsit édes, egy kicsit savanyú és teljesen finom.
Mo-nak mindig is Nan volt a családja. De hirtelen eltűnt, és Mo nevelőszülőknél találja magát, miután a nagybátyja úgy dönt, hogy nem érdemes vele maradni.
Nan egy jegyzetfüzetet hagyott rá, és azt tanácsolta neki, hogy szerezzen valami hobbit, például görényversenyzést vagy tenyérjóslást.
De hogyan hozhatna rendbe bármit is egy hobbi az újonnan felborult életében?
Aztán Mo talál egy kézzel készített szakácskönyvet, tele valaki más családi receptjeivel. Bár Nan sosem főzött, Mo nem tudja elszakítani a szemét. Nem annyira a receptektől, mint inkább a hozzájuk fűzött történetektől. Bár, amikor elkészít magának egy fazék levest, az mindenben olyan megnyugtató, mint ahogy a recept feljegyzéseiben állt.
Hamarosan Mo azon kapja magát, hogy mindenkitől, akivel találkozik, családi recepteket kérdezget. Megtanítja magát elkészíteni őket. Összegyűjti a mögöttük álló történeteket. Weboldalt készít, hogy megoszthassa őket. És, oké, titokban abban reménykedik, hogy egy rég elveszett rokona megtalálja őt, és ad neki egy saját családi receptet.
De amikor minden újra kezd kibogozódni, Mo rájön, hogy ha családi receptet akar - vagy igazi családot -, akkor azt magának kell kitalálnia.
