Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák egy nagyszerű könyvet írnak le, amely részletes betekintést nyújt a mikroszkópia történetébe és kulturális felfogásába. Gazdag hátteret nyújt, amely alkalmas oktatási célokra, például könyvismertetésre. A könyv megkérdőjelezi azt a felfogást, hogy a mikroszkópokat ritkán használják, és alapos elemzést nyújt a mikroszkópok történelmi jelentőségéről és a velük kapcsolatos filozófiai attitűdökről.
Előnyök:Részletes és jól kutatott, értékes háttérinformációkat nyújt, oktatási célokra is hasznos, egyedülálló perspektívát nyújt a mikroszkópok történelmi használatáról és elfogadásáról.
Hátrányok:Egyes olvasók talán túlságosan részletesnek vagy akadémikusnak találják, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Invisible World: Early Modern Philosophy and the Invention of the Microscope
Könyv tartalma:
A XVII.
században a mikroszkóp a megfigyelés új világát nyitotta meg, és Catherine Wilson szerint alaposan átdolgozta a tudósok és a filozófusok gondolkodását. A természet belseje, amely korábban el volt zárva mind a szimpatikus intuíció, mind a közvetlen észlelés elől, mostantól az optikai eszközök segítségével hozzáférhetővé vált.
A mikroszkóp a tudománynak mint objektív, eljárásvezérelt vizsgálati módnak a felfogásához vezetett, és megújult az atomizmus és a mechanizmusok iránti érdeklődés. Ez a könyv a mikroszkópos kutatás legkorábbi, 1620 és 1720 közötti előretöréseire összpontosítva egyszerre nyújt lenyűgöző technikatörténetet és élénk értékelést arról az új tudásról, amely segített a filozófiát a modern korba vezetni. Wilson szerint a mikrovilág felfedezése - és az élő állati sejtek nyilvánvaló szerepe a generációban, a fertőzésben és a betegségekben - a metafizikusokat azzal a feladattal szembesítette, hogy az élet mindenütt jelenlétét össze kell egyeztetniük az emberközpontú teológiai rendszerekkel.
Problémák forrása volt ez az esszenciákkal, minőségekkel és az emberi tudás korlátaival foglalkozó filozófusok számára is, akiknek álláspontjait a realizmusról és a műszerekkel közvetített tudásról szóló jelenlegi viták is visszhangozzák. Az úttörő mikroszkópikusok (Leeuwenhoek, Swammerdam, Malpighi, Grew és Hooke) hozzájárulását és a mikrovilág iránt érdeklődő filozófusok (Bacon, Descartes, Leibniz, Malebranche, Locke és Berkeley) munkásságát tárgyalva kihívást intéz azokhoz a történészekhez, akik az absztrakt tudományokat tekintik a tudományos forradalom egyedüli katalizátorának, miközben hangsúlyozza a megfigyelő és kísérleti tudományok jelentőségét a modern értelem számára.
