A legendás varangyos hely: Történetek New Haven híres zenei helyszínéről

Olvasói vélemények

A könyv, amely a legendás Toad's Place történetére összpontosít, nosztalgikus emlékeket ébreszt az olvasókban, akik részt vettek az ottani koncerteken. Magával ragadó történeteket, rengeteg fényképet és betekintést nyújt a klubban játszó zenekarok életébe. Az olvasók többsége élvezetes, könnyed olvasmánynak találta, tele személyes anekdotákkal és történelmi összefüggésekkel.

Az olvasóknak tetszett a könyv nosztalgikus értéke, a lebilincselő történetmesélés, a Toad's Place gazdag története és a kiváló fotók. A könyv különböző generációkat szólított meg, betekintést nyújtva a jelentős zenei fellépésekbe és felidézve a koncertek személyes emlékeit.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a könyv vonzereje csak azokra korlátozódik, akik ismerik a Toad's Place-t vagy a könyvben tárgyalt konkrét zenei színteret, mivel az e kontextuson kívüliek számára nem feltétlenül releváns.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Legendary Toad's Place: Stories from New Haven's Famed Music Venue

Könyv tartalma:

Aki az elmúlt 40) évben a CT-beli New Haven közelében élt, biztosan hallott már a Toad's Place-ről. A város szívében, a Yale szomszédságában található épület eredetileg a Yale Co-op volt. Aztán 1975-ben Mike Spoerndle megnyitotta a Toad's-t, mint francia/olasz éttermet. A vendégforgalom növelése érdekében élő zenét, általában bluegrass vagy blues zenét adott hozzá, és 1976-ban, a zene pozitív fogadtatását látva, a Toad's Place zenei szórakozóhelyként született újjá. A Toad's gyorsan népszerűvé vált, 25 sörös esteket kínálva, amikor az alkoholfogyasztás korhatára még 18 év volt. Muddy Waters volt az első kiemelkedő tehetség, aki fellépett a Toad's-ban, de hamarosan mindenféle zenét lehetett hallani, és a „minden korosztálynak szóló” koncertek Spoerndle-t „az emberré tették, aki Connecticutot rockossá tette”. Végül a „Minden út a Toad's-ba vezet” lett a klub mottója. A Toad's egy olyan időszakban nőtt, amikor a szupersztárok még mindig a kisebb helyszíneket részesítették előnyben. Az 1000 fős befogadóképességével a Toad's tökéletes helyszínként szolgált ezeknek a zenészeknek. A U2 itt adta egyik első amerikai koncertjét a Boy turnéjukon. 1979-ben Bruce Springsteen a Hartford Civic Centerben adott volna koncertet, amikor a tető beomlott a nagy havazás alatt, így a koncertet a New Haven-i Colosseumba kellett áthelyezni. A New Havenben töltött idő alatt Springsteen bejelentés nélkül megérkezett a Toad's-ba, felállt és játszott. A meglepetések egyre csak jöttek, és a klub nagy neveket, valamint feltörekvőket is vonzott.

A Springsteen-rendezvény bizonyára nem a legtörténelmibb volt a Varangy történetében. 1989-ben a Rolling Stones a Steel Wheels turnéjukra próbált a CT-beli Washington kisváros egyik magániskolájában. Egy péntek este értesítették a klubot, hogy a Stones szombaton is szeretne koncertet adni. A Toad's összehozta, és jegyenként 3,01 dollárért 700 rajongó átélhette álmai éjszakáját. Semmi sem lehetett volna jobb. A Rolling Stones New Haven belvárosában elképzelhetetlen volt Aztán a következő évben, négy nappal korábban, a 49 éves Bob Dylan a Toads Place-t választotta 25 év után az első klubkoncertjére. Az általában zárkózott előadóval ellentétben Dylan elegyedett a közönséggel, még kéréseket is fogadott, így a show egy nyílt próba hangulatát keltette. Dylan közel hat órán át játszott, az egyik szett négy órán át tartott. Ez volt harmincéves pályafutása leghosszabb koncertje. A klub tizenöt éves volt, és már sikerült bebetonoznia a helyét a zenetörténetben. A tekintélyes Yale Egyetemhez való ilyen közelsége különleges kihívások elé állította az éjszakai klub néha zajos és kaotikus életét. A Toad's keményen dolgozott azon, hogy jó szomszéd legyen, és tartalék generátorai segítségével áramot biztosított a közeli vállalkozásoknak áramszünetek idején. A generátorokra abban az esetben volt szükség, ha egy műsor alatt elektromos vészhelyzet lépett fel. A Yale egyetemisták élvezték a klubot, és egyike lett azon kevés helyeknek, ahol a városiak és a yaleiek keveredtek.

Egy este, amikor Cyndi Lauper turnén volt, elvitték vacsorázni egy helyi étterembe, amely a klubbal szemben volt. Vacsora közben a Whiffenpoofs, a Yale elismert a capella énekegyüttese odament az asztalához, és elénekelték a "Time After Time" című slágerét. A könnyes szemű Cyndi meghívta a csoportot a következő esti műsorára. A műsor alatt Cyndi felkérte a Whiffenpoofs-t a színpadra, hogy lépjenek fel. A Whiffenpoofs fellépése egy másik első alkalom volt a Toad's számára, és segített megerősíteni a klub és az egyetem közötti folyamatos barátságot.