A legfontosabb eszköz: Az emberi tőke értékelése

Olvasói vélemények

A könyv nagy tetszést aratott, mivel a humánerőforrással kapcsolatos összetett üzleti fogalmak magyarázatához hatékonyan használja a történetmesélést, ami a hallgatók és a szakemberek számára egyaránt érthetővé és alkalmazhatóvá teszi. Dicsérik gyakorlati meglátásai és eszközei miatt, amelyek a különböző típusú szervezeteknél is hasznosíthatók. Összességében jelentős hozzájárulásnak tekinthető a HR-szakmához.

⬤ A tartalom megértését elősegítő, történetközpontú tanítási módszert alkalmaz
⬤ valós élethelyzeteken keresztül nyújt gyakorlati betekintést
⬤ értékes forrásként szolgál a HR-szakemberek számára
⬤ a különböző szervezeti kontextusokban alkalmazható eszközök gyűjteményét kínálja.

A megadott véleményekben nem említettek jelentős hátrányokat.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Most Important Asset: Valuing Human Capital

Könyv tartalma:

A hatékony és eredményes humánerőforrás-menedzsment alapelvei általánosan ismertek, de a szakemberek túl gyakran hiszik azt, hogy ugyanazok a politikák és programok minden helyzetben működnek. Bármely rendszer hatékonysága nagymértékben függ attól a kontextustól, amelyben működnie kell.

A globalizáció és a munkaerő növekvő sokfélesége miatt pedig a szervezetek közötti, sőt a szervezeteken belüli kontextusok is egyre változatosabbá váltak. A Legfontosabb eszköz egy történet a humánerőforrás területre belépő újdonsült diplomásokról, akik találkoznak a munkaerő-gazdálkodás kihívásaival és problémáival, és foglalkoznak velük, valamint a tapasztalatok révén fejlesztik saját szakmai kompetenciájukat. Bemutatják az alapelveket, és alternatív megoldási lehetőségeket tárnak fel a problémákra, útravalót nyújtva az olvasónak a helyzetek elemzéséhez és a cselekvésre vonatkozó döntések meghozatalához.

A szereplők különböző típusú szervezetekbe való elhelyezése betekintést nyújt abba, hogy a különböző kontextusok eltérő stratégiákat igényelnek. A szervezet személyzeti ellátására, az emberek fejlesztésére, a teljesítmény meghatározására, mérésére és jutalmazására vonatkozó alternatív stratégiák azt szemléltetik, hogy a tetteknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a küldetéssel, a kultúrával, a szervezeti stratégiával, valamint a belső és külső realitásokkal.