A leghosszabb éjszaka: Egy félig leélt élet verseinek gyűjteménye

Olvasói vélemények

Ranata Suzuki „A leghosszabb éjszaka” című könyve pozitív és negatív kritikákat egyaránt kapott. Sok olvasó értékeli a versekben rejlő érzelmi mélységet és a szívfájdalom és veszteség átélhető témáit. Néhányan azonban kritizálják a könyv elrendezését és kivitelezését, úgy érzik, hogy nincs benne tartalom és mélység, és inkább hasonlítják kötetlen írásokhoz, mint hagyományos költészethez.

⬤ Erőteljes és megható költészet, amely visszhangot kelt az olvasókban.
⬤ Sokan átélhetőnek találják a témákat, különösen a gyászt és a szívfájdalmat illetően.
⬤ A szerző egyedi írói stílusát dicsérik ékesszólása és érzelmi hatása miatt.
⬤ Mélyreható gyűjtemény, amely erős érzéseket és kapcsolatokat idéz elő.

⬤ Megtévesztő elrendezés, mivel sok vers nagyon rövid, ami az alulmúltság érzetét kelti.
⬤ Néhány olvasó szerint a tartalomból hiányzik a mélység, és inkább naplóbejegyzésekhez hasonlítják, mint érdemi költészethez.
⬤ Néhány kritikus csalódott, úgy érezte, hogy a versek nem felelnek meg az elvárásaiknak.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Longest Night: A collection of poetry from a life half lived

Könyv tartalma:

A szívfájdalom és a gyász minden lelket megérint legalább egyszer az életben, és Ranata Suzuki ezeket a nyers érzelmeket szavakba önti. A leghosszabb éjszaka lenyűgözően megható idézeteket, erőteljes érzelmekkel teli költészetet és magával ragadó sziluettképeket ötvöz, hogy egy gyászos szerelmes naplót alkosson, amely a szerelem mély, sötét és kísértetiesen szép oldalát tárja fel.

A könyv minden egyes eleme ügyesen fonódik össze, hogy olyan gondolat- és érzésfoszlányokat tárjon fel, amelyek szinte az olvasóéinak tűnnek, ahogyan a fájdalmas vágyakozás évei egyetlen éjszaka kontextusába sűrűsödnek.

A napló a "Naplemente" című verssel kezdődik, amelyben a versek a sokk és a veszteség kezdeti érzéseit közvetítik, amelyeket először akkor éreznek, amikor egy szeretett személlyel való kapcsolat véget ér. Ahogy a versek érzelmi lejtőre kerülnek, a könyv tovább halad a következő fejezet felé, a 'Sötétség' címűbe, amelyben az üresség, a féltékenység, a bánat és a kétségbeesés szenvedélyesen jelenik meg.

A záró fejezet, az „Első fény” egy új szemlélet fokozatos felvirradását mutatja be. Az utolsó versek hálát fejeznek ki azért, ami egykor volt, elfogadják azt, ami most van, és arra a felemelő következtetésre jutnak, hogy bár egy kapcsolat tragikus véget érhet, a belőle szerzett emlékek és tanulságok a maguk módján olyan értékes ajándékok, amelyek egy életre szólnak.

A Leghosszabb éjszaka egy könyv mindazoknak, akik a körülményektől függetlenül elváltak valakitől, akit szeretnek, egy társ az összetört szívűeknek azon a fájdalmas érzelmi úton, amelyet az jelent, hogy elveszítünk valakit, akit szeretünk az életünkből. Szavai vigasztaló emlékeztetőül szolgálnak, akár most járjuk ezt az utat, akár nemrégiben magunk is megtettük ezt az utat, hogy a magány ellenére, amit néha érezni lehet az út mentén, egyikünk sem jár egyedül ezen az úton.