Értékelés:
A könyv átfogóan feltárja az USAF stratégiáinak és kiképzésének fejlődését a vietnami háború után, a Red Flaghez hasonló realisztikus kiképzési gyakorlatok fontosságára összpontosítva. Néhány kritikus azonban rámutatott a legfontosabb történelmi részletekkel kapcsolatos figyelemre méltó kihagyásokra és esetleges pontatlanságokra.
Előnyök:⬤ Kiváló történelmi betekintést nyújt a légi harci kiképzés és műveletek fejlődésébe.
⬤ Kiemeli a Red Flag gyakorlatok jelentőségét az USAF harci stratégiáinak kialakításában.
⬤ Magával ragadó elbeszélői stílus, amely úgy vonzza az olvasót, mintha nem egy tankönyv, hanem egy regény olvasása közben élné át a történetet.
⬤ Hangsúlyozza az egyének és szervezetek szerepét a légierő taktikájának és kiképzésének átalakításában.
⬤ Bizonyos mondatok ismétlődése miatt a könyv egyes részei feleslegesnek tűnhetnek.
⬤ Olyan témák kihagyása, mint a drónok használata és a légibázisok védelme, ami egyes területek feltáratlanul hagyása.
⬤ A kritikusok pontatlanságokat említenek a vadászmaffiával és az F-16-osok létrehozásával kapcsolatban.
⬤ A lábjegyzetek elhelyezése érdekében hirtelen ér véget, ami az olvasót esetleg többre készteti.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Air Force Way of War: U.S. Tactics and Training After Vietnam
1972. december 18-án több mint száz amerikai B-52-es bombázó repült Észak-Vietnam fölé, hogy elindítsa a Linebacker II.
hadműveletet. A következő tizenegy nap során tizenhat ilyen gépet lelőttek, további négy pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Ezek a veszteségek hamarosan olyan pusztítónak bizonyultak, hogy a Stratégiai Légierő Parancsnoksága parancsot kapott a bombázások leállítására.
Az amerikai légierő gyenge teljesítménye ebben és más vietnami hadműveletekben részben annak volt köszönhető, hogy pilótáikat a második világháború és a koreai háború alatt kidolgozott módszerek szerint képezték ki, amikor a célpontokat támadó stratégiai bombázókkal szemben súlyos veszteségeket vártak. A hadviselés az 1960-as évekre megváltozott, de az USAF nem alkalmazkodott. 1972 és 1991 között azonban a légierő drámaian megváltoztatta doktrínáit, és a "Red Flag" nevű, úttörő új kiképzési program bevezetésével elkezdte átalakítani a pilóták kiképzésének módját.
A The Air Force Way of War című könyvében Brian D. Laslie azt a forradalmat vizsgálja a pilóták oktatásában, amelyet a Red Flag hozott Vietnam után. A program új oktatási módszereit "realisztikusnak" nevezték el, mert ezek jobban felkészítették a pilótákat a valós élethelyzetekre, mint a korábbi egyszerű pilótafülke-szimulációk, és a tanulók a számos lehetséges forgatókönyvre való felületes felkészülés helyett az elsődleges és másodlagos küldetéseken szereztek jártasságot.
A program módszereinek tárgyalásán túl Laslie elemzi, hogy a program végzősei hogyan működtek ténylegesen a harcban az 1980-as és 90-es években olyan helyeken, mint Grenada, Panama, Líbia és Irak. A hadtörténészek hagyományosan a technológiai fejlesztések elsőbbségét hangsúlyozták ebben az időszakban, és figyelmen kívül hagyták a kiképzésben elért előrelépések létfontosságú jelentőségét, de Laslie példátlan tanulmánya a Red Flagről a korszakalkotó program vizsgálatán keresztül orvosolja ezt a mulasztást.
