Értékelés:
A könyv a minnesotai Légi Nemzeti Gárda és a 109. légi mentőszázad részletes történetét mutatja be, számos tag hozzájárulását és gazdag fotódokumentációt tartalmaz.
Előnyök:Jól kutatott, mélyreható információkkal, mélyreható történettel, könnyen áttekinthető tartalomjegyzékkel, érzelmes történetmeséléssel és a gárda számos tagjának hozzájárulásával.
Hátrányok:Néhány érzelmi tartalom nehéz lehet az olvasók számára, és érzékeny megközelítést igényel.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Best Care In The Air: The Complete History of the 109th Aeromedical Evacuation Squadron (Minnesota Air National Guard)
Azzal a szöveggel, hogy "Egyet veszünk! ", akkor Leo Goodrich ezredes a minnesotai Légi Nemzeti Gárda 133. Légiszállító Századához egy új egységet hozott, amelynek nagyon speciális feladata volt - sérült személyek szállítása egyik pontról a másikra légi úton. Goodrich ezredes gyakorlatilag "egy szeszélyből" döntött, és elindította a 109. légi orvosi evakuációs repülőszázad/század történetét.
A történet egy előszóval kezdődik, amely rövid, visszatekintést nyújt a minnesotai Légi Nemzeti Gárda történetére, és azt is elmondja, hogyan jött létre a század. A szerzők ezután úgy döntöttek, hogy a könyvet egyedülálló módon olyan fejezetek szerint szervezik, amelyeket azoknak a parancsnokoknak szentelnek, akik ezt a hihetetlen egységet az évek során vezették. A katonai naplókra emlékeztető, jellegzetes stílusban megírt fejezetek időrendben, évekre és hónapokra bontva részletezik a kimerítő, átfogó beszámolót, amely az egység 1961-es kezdeti megszervezésétől napjainkig terjed. A parancsnokok feljegyzései, interjúk, a szárny és a század hírleveleinek kivonatai, személyes történetek és a század bevetett tagjainak levelei megörökítik a repülőgépes életet az egység 60 éves fennállása során.
Amint a könyvben részletesen olvasható, a korai század tagjai nem rendelkeztek egyenruhával vagy képzési anyagokkal, és a kiképzést házon belül végezték, amíg a hivatalos iskolai helyek elérhetővé nem váltak. Egy időben még az egység fennmaradása is kérdéses volt. A történet folytatásában részletesen leírják, hogyan küzdötte le a század ezeket és sok más akadályt az évek során, hogyan vált a "mostohagyerekből" a század büszkeségévé, és eközben hogyan szerzett nemzeti elismerést a légierő és a Nemzeti Gárda részéről, számos díjjal jutalmazva innovációját és teljesítményét.
A hidegháborútól kezdve a század első két évtizedéig minden rendkívüli műveletben részt vettek, és rendszeresen váltották egymást a bevetéseken, amelyek az egész világot bejárták. E lapokon az ő hőstetteikről számolnak be, a könnyed és a kijózanító történetek között, amelyek valódi betekintést nyújtanak a háború és a konfliktusok valóságába, ahogyan azt az egységek személyzete megtapasztalta.
A könyvet számos figyelemre méltó melléklet zárja, köztük a század foltjának története, a kiképzőrepülések történelmi áttekintése, az egység tagjai által vívott összes konfliktus felsorolása, a repülőgépek, amelyeken repültek, valamint egy megható történet arról, hogy e szorosan összetartozó egység nyugdíjas tagjai az elmúlt években hogyan tartották fenn egymással a kapcsolatot. Ezenkívül sokféle fényképet is elhelyeztek a kötetben, amelyek fontos vizuális dimenzióval gazdagítják ezt a művet.
A könyv egyik kritikusa így ír: "Ahogy olvasni kezdtem, hamarosan egy magával ragadó, meleg és nagyon emberi történet bontakozott ki - egy történet az elkötelezettségről, a kedvességről, a szórakozásról, a bátorságról, a személyes áldozatvállalásról és az elszántságról, olyan valódi, személyiséggel rendelkező emberekről, akik a gyakran stresszes körülmények ellenére is folytatták, jó lélekkel tették a kötelességüket, és adtak magukból mások javára". Ez egy nagyszerű olvasmány nemcsak azoknak, akik az egységnél szolgáltak és családtagjaiknak, hanem azoknak is, akiket érdekel egy történelmi távlat, hogy a hétköznapi polgárok hogyan alakítottak át egy kezdő egységet az Egyesült Államok légierejének vitathatatlanul legjobb repülő-egészségügyi egységévé.
A szerzők, Richard H. Childs őrmester, USAF, nyugállományú és Michael A. Germain ezredes, USAF, nyugállományú, összesen 27 évig szolgáltak a 109. repülő-egészségügyi evakuációs században, több mint 1500 órát töltöttek repülőgépes kiképzésen/élő küldetéseken, és 5 alkalommal vetették be őket a Sivatagi Pajzs/Storm hadművelet támogatására.
