Értékelés:

Az „Egy jó idő a születésre” című könyvben Perri Klass a gyermekgyógyászat és a gyermekhalandóság történetét tárja fel, bemutatva az orvostudomány jelentős fejlődését, amely az elmúlt két évszázadban drámaian javította a gyermekek egészségét. A könyv a részletes történelmi betekintést olyan társadalmi kérdésekkel, mint a faji és osztálybeli hovatartozás, ötvözi, és végül a remény és a közegészségügyben elért haladás történetét mutatja be a jelenlegi kihívások ellenére.
Előnyök:A könyv jól megalapozott, és a nehéz orvosi témákat érthetővé tevő, magával ragadó elbeszélésekkel rendelkezik. Klass világos és humánus írói stílusa, valamint a személyes történetek és a történelmi adatok összefonódásának képessége mélyebbé teszi a témát. Sok olvasó dicsérte a reményteli kilátásokat és azt a képességét, hogy a történelmi küzdelmeket a gyermekegészségügyben elért modern eredményekkel hozza összefüggésbe, így a könyv biztos olvasmány mindazok számára, akiket érdekel az orvostudomány, a történelem vagy a közegészségügy.
Hátrányok:Néhány olvasó szerint a könyv egyes részei nem voltak annyira lebilincselőek, mivel egyes részek nem voltak eléggé gördülékenyek, vagy nem voltak eléggé izgalmasak. Néhány kritika megemlítette, hogy a mechanikus olvasási formák negatívan befolyásolták az olvasási élményt, ami csökkentette a tartalom általános élvezetét.
(11 olvasói vélemény alapján)
The Best Medicine: How Science and Public Health Gave Children a Future
Száz évvel ezelőtt még a világ leggazdagabb országaiban is nagy számban haltak meg gyerekek - hasmenésben, diftériában és kanyaróban, skarlátban és tuberkulózisban. A történelem során a kultúrát ezek a halálesetek alakították; naplók és levelek rögzítették őket, és olyan írók, mint Louisa May Alcott, W.
E. B. Du Bois és Eugene O'Neill írtak róluk és gyászolták őket.
Még a hatalmasok és a gazdagok sem úszták meg: Abraham és Mary Lincoln négy gyermeke közül csak egy élte túl a felnőttkort, és a történelem első milliárdosa, John D. Rockefeller is skarlátban vesztette el szeretett unokáját.
A szegények, a bevándorlók, a rabszolgasorban élők és leszármazottaik gyermekei számára sokkal rosszabbak voltak a halálozási esélyek. A csecsemő- és gyermekhalandóság folyamatos visszaszorítása az egyik legnagyobb emberi eredmény.
Perri Klass saját orvostanhallgatói és orvosi tapasztalatait átszövve tiszteleg az olyan úttörő orvosnők előtt, mint Rebecca Lee Crumpler, Mary Putnam Jacobi és Josephine Baker, valamint az ápolónők, a közegészségügy szószólói és tudósok előtt, akik új megközelítéseket és tudományos elképzeléseket hoztak a családok számára a higiéniáról és a védőoltásokról. Ezek a tudósok, gyógyítók, reformerek és szülők úgy írták át az emberi tapasztalatot, hogy - az emberiség emlékezetében először - a korai halál ma már inkább kivétel, mint szabály, alapvető átalakulást hozva a társadalomban, a kultúrában és a családi életben.