A legjobb módja a bankrablásnak a bank tulajdonlása: Hogyan fosztották ki a vállalati vezetők és a politikusok az S&l-ipart?

Olvasói vélemények

William Black „The Best Way to Rob a Bank is to Own One” című könyve részletesen elemzi a megtakarítási és hitelezési válságot, megvizsgálva a rendszerszintű csalást és a szabályozó szervek mulasztásait. A szerző bennfentes szemszögből mutatja be, hogy a politikusok, könyvelők és szabályozók bűnrészessége hogyan járult hozzá a válsághoz, és párhuzamot von a múlt és a jelen pénzügyi visszaélései között. A könyvet alapossága és éleslátása miatt nagyra értékelik, bár egyes olvasók sűrűnek és zavarosnak találták.

⬤ Az S&L-válság átfogó és éleslátó elemzése, és annak jelentősége a mai pénzügyi kérdésekre.
⬤ Bennfentes szemszögből mutatja be a rendszerszintű csalást és a szabályozási hiányosságokat.
⬤ Rávilágít az ellenőrzési csalás veszélyeire és a szkepticizmus szükségességére az üzleti gyakorlatban.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy megértsék a pénzügyi csalás mögött meghúzódó mechanizmusokat, így értékes olvasmány a közgazdaságtan és a pénzügyek iránt érdeklődők számára.

⬤ Sűrű és részletgazdag, így egyes olvasók számára nehezen követhető.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy nem magyarázza eleget a csalás mechanizmusát, és nem kínál új megoldásokat a jövőbeli válságok megelőzésére.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy a könyv inkább a történelmi kontextusra összpontosít, mintsem az aktuális cselekvőképes meglátásokra.
⬤ Az írásmódot időnként túlságosan tudományosnak vagy előadásszerűnek érezték.

(52 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Best Way to Rob a Bank Is to Own One: How Corporate Executives and Politicians Looted the S&l Industry

Könyv tartalma:

Az 1980-as évek megtakarítási és hitelbalesetéről szóló, bennfentes szakértői beszámolójában William Black feltárja azokat a stratégiákat, amelyeket a korrupt vezérigazgatók és pénzügyi vezetők - összejátszva azokkal, akiknek szabályozási felügyeletük van az iparáguk felett - a vállalatok becsapására használnak személyes nyereségük érdekében. A Federal Home Loan Bank Board peres ügyekért felelős igazgatójaként folytatott vizsgálatokat felidézve Black teljes mértékben feltárja, hogy Charles Keating és több száz másik S&L-tulajdonos hogyan használta ki a gyenge szabályozási környezetet arra, hogy tömeges számviteli csalást kövessen el.

Az új utószóban tekintélyes módon összekapcsolja az S&L összeomlást a 2008-as és az azt követő üzleti kudarcokkal, bemutatva, hogy a vezérigazgatók akkor és most ugyanazokat a taktikákat alkalmazzák a szabályozási korlátozások kijátszására és a pusztító csalások ugyanazon típusainak elkövetésére. Black a kriminológia és a közgazdaságtan legújabb eredményeit felhasználva elméletet dolgoz ki arról, hogy miért fordulnak elő olyan hullámokban a "kontrollcsalások" - a vállalatok személyes haszonszerzés céljából történő kifosztása -, amelyek a pénzügyi piacokat mélyen ineffektívvé teszik. Azt is elmagyarázza, hogyan lehet megelőzni az ilyen hullámokat.

A könyvben Black mindvégig hangsúlyozza, hogy az ellenőrzési csalás jelentős, folyamatos fenyegetést jelent az üzleti életben, amelynek megfékezéséhez aktív, független szabályozókra van szükség. Könyve ébresztő mindazok számára, akik azt hiszik, hogy a piaci erők önmagukban meg fogják őrizni a vállalatok és tulajdonosaik becsületességét.