Értékelés:
A Julian Padowicz által írt „A legjobb naplemente Velencében” kritikái vegyes fogadtatásban részesülnek: egyes olvasóknak tetszenek a karakterek és a szelíd történetvezetés, míg mások szerint a cselekmény lassú és kevésbé lebilincselő, mint a korábbi műveknél. Összességében a könyv a kapcsolatok és a személyes fejlődés enyhe feltárását mutatja be, bár nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Jól kidolgozott karakterek
⬤ kedves és szelíd történet
⬤ élvezetes párbeszédek
⬤ zökkenőmentes háttértörténet-integráció
⬤ kielégítő karakterfejlődés
⬤ az első könyv rajongóinak is tetszetős.
⬤ Lassú cselekmény
⬤ egyesek unalmasnak vagy erőltetettnek találják
⬤ a korábbi művekhez képest hiányozhat az izgalom vagy az intenzív elkötelezettség.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Best Sunset in Venice
Hosszabb európai tartózkodás után az idős friss házasok, Kip és Amanda visszatérnek a Massachusetts állambeli Venice tengerparti faluba. Kip az a fajta ember, aki megszokta, hogy a kenyere mindig a lekváros oldalon landol, így a nyugdíjas irodalomprofesszor vegyes érzésekkel fogadja új könyvének váratlan sikerét.
Egyfelől jobban izgatja a dolog, mint azt be meri vallani, még saját magának is. Másrészt attól fél, hogy az egész csak egy álom, amiből keserű csalódással ébred majd.
Visszatérése után azonban olyan változatos kalandok várnak rá, mint hogy összebarátkozik egy izgalomra vágyó volt zöldsapkással, elemzést kap egy csapat bulizós pszichológustól, megmasszírozza az izraeli hadsereg egy szókimondó ezredesnője, és találkozik felesége halálosan valóságos férjével. Ilyesmi csak a sokat szenvedett "Kip" Kippurral történhetett.