A legkeményebb csata: A kanadai hadtest és az 1918-as arras-i hadjárat

Eredeti címe:

The Hardest Battle: The Canadian Corps and the Arras 1918 Campaign

Könyv tartalma:

A kanadai hadtest második arras-i hadjárata volt a háború legjelentősebb hadműveleti feladata. Sarkalatosabb volt, mint Vimy, Passchendaele vagy Amiens, a feladata az volt, hogy áttörjön egy 15 kilométeres, öt megerősített állásból álló zónán, beleértve a félelmetes Drocourt-Quant vonalat, majd átkeljen a Canal du Nord-on. Ezzel a nyugati front német védelmét törte volna át. A kanadai hadtest parancsnoka, Sir Arthur Currie altábornagy a hadjárat során a hadtest tevékenységét "történelmének legnehezebb csatájaként" értékelte. Naplójába azt írta, hogy nagyobb győzelemnek tartotta, mint Amiens-t.

A német főparancsnokság, amely tisztában volt a szektor létfontosságú jelentőségével, minden erejével védte azt. Az ott harcoló német alakulatok jelentőségteljesnek ítélték. Több elit hadosztály története az első világháborús szolgálatuk egyik csúcspontjának tekintette. Három német parancsnok az 1918-as arras-i teljesítményéért megkapta a ritka Pour le Mrite kitüntetést, a legmagasabb német katonai kitüntetést.

Ahogy Albert West tizedes a 43. zászlóaljból írta: "Ha Németország nem tud itt tartani minket, akkor egyáltalán nem tud tartani minket.". Ez jelentette a németek legjobb lehetőségét arra, hogy megállítsák a kanadaiakat a száz nap alatt. Amiens-től eltérően az ellenség számított a támadásra, mély és erősen megerősített zónát védett, bőséges tartalékokkal rendelkezett, és az évek óta tartó intenzív harcoktól megrongálódott terepen harcolt. A létszámában megfogyatkozott, fáradt és lecsökkent morállal rendelkező német gyalogság - Landsers - még mindig kitartóan harcolt, amikor előnyben volt. Géppuskásaik továbbra is ügyesen harcoltak és keményen meghaltak. Az ellenséges tüzérség már nem volt olyan félelmetes erő, mint 1916-ban és 1917-ben, de nehéz volt teljesen elnyomni. A legjobb kanadai erőfeszítések ellenére is tényező maradt. Amiens-től, a híres tankcsatától eltérően a hadtestnek nem volt előnye a meglepetés, a tankok tömege vagy egy elit hadtest az oldalára. Ehelyett kemény, brutális harcot élt át, kíméletlen tempóban. Ráadásul a csatát a hadtest négy hadosztályából csak kettővel nyitották meg. Currie-nek egyetlen pillanatban sem állt rendelkezésére mind a négy kanadai hadosztály a támadáshoz.

A könyv az 1918. augusztus 26-tól szeptember 3-ig tartó kilencnapos hadjárat krónikája és elemzése. A kanadai, brit és német források kimerítő kutatásán alapuló könyv a hadjárat alapos hadműveleti történetét mutatja be, amely megmagyarázza a kanadai hadtest sikereit és kudarcait. Bár elérte a Canal du Nordot, nem tudott átkelni rajta, mégis széles fronton nagyszabású német visszavonulást váltott ki. A könyv segítségével megvizsgálható, hogy a hadtest miért volt sokkal sikeresebb, mint a britek 1917-ben ugyanezen a területen. Ez aztán megadja a szükséges kontextust ahhoz, hogy választ adjunk arra a nagyobb kérdésre, hogy az emberek, a matéria, a morál vagy a módszer volt-e a német vereség és a szövetségesek győzelme elsődleges oka a száznapos hadjárat ezen szakaszában.