Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Poetry of the Possible: Spontaneity, Modernism, and the Multitude
A Lehetséges költészete megkérdőjelezi a modernizmusról mint társadalmilag fóbiás képződményről alkotott hagyományos képet, és azt állítja, hogy a modernizmus absztrakciói és nehézségei a kollektív önszerveződés meg nem valósult erőinek elképzelési módjai. Joel Nickels a modernizmus és olyan kortárs teoretikusok, mint Paulo Virno, Michael Hardt, Antonio Negri és Alain Badiou közötti fogalmi kontinuitást létrehozva újra felfedezi a modernizmusnak a sokaság kreatív potenciáljának dokumentálására tett kísérleteit.
William Carlos Williams, Wyndham Lewis, Laura Riding és Wallace Stevens műveiben a kollektív élet jeleneteit vizsgálva Nickels feltámasztja a modernizmus megszállottságát a konstitutív hatalommal kapcsolatban: a kölcsönös tanácsadás nyers, meghatározhatatlan képességét, amely folyamatosan konstituálja és újraalkotja a fennálló politikai rendszereket. Ezzel arra emlékeztet bennünket, hogy a kollektív kezdeményezések vezető nélküli hálózatainak elképzelésére tett kísérleteink nem annyira szakítást jelentenek a modernista tudásformákkal, mint inkább a modernizmus politikai spekulációjának néhány legradikálisabb pillanatának újrafogalmazását.
Nickels a modernizmus egyéni és kollektív spontaneitási modelljeit a politikai spontaneitás olyan teoretikusaival állítja párbeszédbe, mint Antonio Gramsci, Herbert Marcuse és Theodor Adorno, és a modernizmus történetét a kollektív önszerveződés olyan erőinek képviseletéért folytatott küzdelemként meséli el, amelyek a politikai képviselet bevett rendszerein kívül esnek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)