A Leibniz-Clarke levelezés: Newton 'Principia' és 'Optiks' című műveiből vett részletekkel

Olvasói vélemények

A kritikák mély elismerést tükröznek a könyvben bemutatott meglátások és érvek iránt, különösen a Leibniz és Clarke által a tér természetéről folytatott filozófiai viták tekintetében. Az olvasók informatívnak és értékes referenciának találják a könyvet, különösen kiemelve Leibniz elveit és azok következményeit. Egyes kritikák azonban azt jelzik, hogy bizonyos értelmezések irányában elfogultnak érzik a könyvet, és egyes érvek esetében hiányoznak az egyszerű tudományos magyarázatok.

A nyugati filozófia alapos feltárása, értékes hivatkozások a tanulók számára, éleslátó érvek a tér természetéről, és jól megfogalmazott viták Leibniz elveiről.

Egyes olvasók elfogultságot érzékelhetnek a bemutatott érvekben, és kritika éri az egyes filozófiai állításokkal kapcsolatos egyenes tudományos magyarázatok hiányát.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Leibniz-Clarke Correspondence: With Extracts from Newton's 'Principia' and 'Optiks'

Könyv tartalma:

1715-ben Leibniz írt barátjának, a walesi hercegnőnek, hogy figyelmeztesse őt a Newton filozófiája által a természeti vallásra jelentett veszélyekre. A hercegnő megragadta az alkalmat, hogy eszmecserét kezdeményezzen Európa két legnagyobb elméje között, és megmutatta a levelet a kiváló newtoni tudósnak és természettudós teológusnak, Samuel Clarke-nak.

Az ő válaszából alakult ki az a levélváltás, amelyet 1717-ben publikáltak. A levelezést azonnal az új tudomány jelentőségének döntő jelentőségű vitájának tekintették, és a kor egyik legolvasottabb filozófiai művévé vált. Ebben a kiadásban egy bevezető vázolja a történeti hátteret, és értékes áttekintést ad a tér és idő problémájának a tudományfilozófiában folytatott későbbi vitáiról.

Leibniz egyéb levelezésében is összegyűjtöttük a vitára vonatkozó jelentős hivatkozásokat, és mellékeltük Newton Principia és Opticks című műveinek vonatkozó passzusait. 1715-ben Leibniz levélben figyelmeztette barátját, a walesi hercegnőt, hogy Newton filozófiája milyen veszélyeket jelent a természetvallásra nézve. A hercegnő megragadta az alkalmat, hogy eszmecserét kezdeményezzen Európa két legnagyobb elméje között, és megmutatta a levelet a kiváló newtoni tudósnak és természettudós teológusnak, Samuel Clarke-nak.

Az ő válaszából alakult ki az 1717-ben közzétett eszmecsere. A levelezést azonnal az új tudomány jelentőségének döntő jelentőségű vitájának tekintették, és a kor egyik legolvasottabb filozófiai művévé vált. Kant a vitatott problémákból dolgozta ki tér- és időelméletét, és a huszadik század poszt-newtoni fizikája újjáélesztette az érdeklődést Leibniz ellenvetései iránt: a problémák egy része még mindig nincs véglegesen megoldva.

Ebben a kiadásban egy bevezető vázolja a történeti hátteret, és értékes áttekintést ad a tér és idő problémájának későbbi tudományfilozófiai vitáiról. Leibniz egyéb levelezésében is összegyűjtöttük a vitára vonatkozó jelentős hivatkozásokat, és mellékeltük Newton "Principia" és "Opticks" című műveinek vonatkozó passzusait.