A lelki élet öt pillére: Gyakorlati útmutató az imádsághoz aktív emberek számára

Olvasói vélemények

Robert Spitzer atya könyve nagy visszhangot váltott ki a spiritualitás és a katolikus tanítások átgondolt, közérthető és meggyőző feltárása miatt. Az olvasók nagyra értékelik a mélységét és a szerző képességét, hogy a mély fogalmakat közérthető módon közvetíti, ami gyakran személyes inspirációhoz és a hittel való mélyebb kapcsolathoz vezet.

Az olvasók kiemelik a könyv átgondolt felépítését, mély filozófiai meglátásait, hozzáférhetőségét és azt a képességét, hogy inspirálja a lelki növekedést. Sokak szerint lebilincselő olvasmány, amely konkrét utakat kínál a lelki élet fokozásához, a szerzőt pedig dicsérik intelligenciájáért, humoráért és magával ragadó írói stílusáért.

Néhány kritikus megjegyzi, hogy a könyv alaposabb olvasást és meditációt igényel, így kevésbé alkalmas azoknak, akik könnyed olvasmányt keresnek. Néhányan úgy érezték, hogy inkább lelkipásztori jellegű lehetne, és kevésbé összpontosítana az apologetikára, ami hátrányt jelenthet a konkrét intellektuális érveket kereső olvasók számára.

(40 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Five Pillars of the Spiritual Life: A Practical Guide to Prayer for Active People

Könyv tartalma:

Loyolai Szent Ignác, a jezsuiták alapítója a cselekvő szemlélődővé válás eszményét vallotta. Meg volt győződve arról, hogy a szemlélődésnek (Isten feltétel nélküli szeretetének mély tudatosítása és elsajátítása) ki kell hatnia tetteinkre, és hogy tetteinket vissza kell vezetni a szemlélődéshez.

A lelki életnek ez az öt dimenziója: (1) az Eucharisztia, (2) a spontán ima, (3) a boldogságok, (4) a Szentlélekkel való partnerség és (5) maga a szemlélődő élet általában nem egyszerre, vagy akár párhuzamosan fejlődik. Néhányan nagyon gyorsan fejlődnek, de nem érnek el jelentős mélységet; míg mások elég lassan fejlődnek, de úgy tűnik, hogy a bölcsesség, a bizalom, a remény, az erény és a szeretet mélysége, amit kiváltanak, szinte végtelen. Ezt úgy lehet a legjobban megmagyarázni, ha az egyes pilléreket külön-külön vizsgáljuk meg.

Mielőtt azonban ezt megtennénk, mindannyiunk számára elengedhetetlen, hogy (legalább intellektuálisan) elismerjük a keresztény szemlélődés alapvető alapját, nevezetesen Isten feltétel nélküli Szeretetét. Jézus azt tanította nekünk, hogy Istent Abbának szólítsuk. Ha Isten valóban Abba; ha az Ő szeretete olyan, mint a tékozló fiú apjáé; ha Jézus szenvedése és az Eucharisztia ennek a feltétel nélküli Szeretetnek a megerősítése; ha Isten valóban annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát nem azért küldte a világba, hogy elítéljen minket, hanem hogy megmentsen és az örök életre juttasson (Jn 3,16-19); ha valóban semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől Krisztus Jézusban (Rm 8: 31-39); és ha Isten valóban felkészített minket arra, hogy minden szenttel együtt teljesen felfogjuk Krisztus szeretetének szélességét, hosszát, magasságát és mélységét, és megtapasztaljuk ezt a minden értelmet felülmúló szeretetet, hogy elérjük magának Istennek a teljességét (Ef 3,18-20), akkor Isten szeretete feltétel nélküli, és ezért ez az alapja a feltétel nélküli bizalomnak és a feltétel nélküli reménynek. Semmi sem lehet fontosabb, mint ennek a feltétel nélküli szeretetnek a szemlélése, megerősítése, kisajátítása és megélése. Ez a szemlélődés célja; sőt, magának a lelki életnek a célja.