A lelkiismeret cselekedetei: Világháború, elmegyógyintézetek és vallási tiltakozók

Olvasói vélemények

Az _Acts of Conscience_ című könyv a mentális egészségügyi reformokért küzdő személyek bátorságát tárja fel, bemutatva a mentális betegek küzdelmeit és az Egyesült Államokban az intézménytelenítési törekvések történelmi hátterét. Míg egyesek szerint a történetek inspirálóak, kiemelve az erkölcsi példákat és a mentális egészségügyben elért haladást, mások szerint a tartalom nyugtalanító, kritizálva a mentális betegekkel való szörnyű bánásmódot a múltban.

A könyv jelentős történelmi betekintést nyújt a mentális egészségügyi reformba, és kiemeli a „legnagyszerűbb generáció” tagjainak bátor tetteit. Fontos forrásként szolgálhat az oktatási programok és az erkölcsről és a mentális egészség védelméről szóló viták számára.

Néhány olvasó meglehetősen felkavarónak találja a könyv tartalmát, különösen a múltbeli pszichiátriai intézményekben a mentális betegekkel szembeni bántalmazó körülmények és bánásmód leírását. Olyan felkavaró történelmi beszámolókat tartalmaz, amelyek egyes olvasók számára kellemetlenek lehetnek.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Acts of Conscience: World War II, Mental Institutions, and Religious Objectors

Könyv tartalma:

Az 1940-es évek közepén-végén fiatal férfiak egy csoportja felzaklatta a pszichiátriai intézményeket azzal, hogy a nyilvánosság reflektorfényébe állította a nemzetünk elmegyógyintézeteiben és a pszichiátriai és értelmi fogyatékosok számára fenntartott iskolákban uralkodó mocskos körülményeket és brutalitást. A visszaélésekre országszerte felhívták az újságok és magazinok figyelmét, és reformtörekvéseket vezettek a közvélemény hozzáállásának megváltoztatására, valamint az intézményi személyzet képzésének és státuszának javítására. Olyan prominens amerikaiak, mint Eleanor Roosevelt, az ACLU alapítója, Roger Baldwin, Pearl S. Buck író, Helen Hayes színésznő és Mary McLeod Bethune afroamerikai aktivista támogatták a fiatalok erőfeszítéseit.

Ezek a fiatalemberek azon 12 000 második világháborús lelkiismereti tiltakozó között voltak, akik a polgári közszolgálatot választották a harc helyett, amelyet széles körben Amerika jó háborújának tartanak. Ezek közül háromezer férfi önként jelentkezett állami intézményekbe dolgozni, ahol megdöbbentő körülményeket tapasztaltak. Másodszor is lelkiismeretükre hallgatva támadták meg, hogy Amerika hogyan bánik a súlyos fogyatékkal élő polgáraival. A lelkiismereti tettek e bátor férfiak rendkívüli erőfeszítéseit tárja fel, kiterjedt levéltári kutatásokra, interjúkra és személyes levelezésre támaszkodva.

A második világháborús lelkiismereti tiltakozók nem az elsők voltak, akik leleplezték az állami intézményeket, és nem is ők lesznek az utolsók. Ami megkülönbözteti őket más korok reformereitől, az az, hogy tevékenységük elhalványult a szakmai és a közemlékezetből. Taylor megindító beszámolója nélkülözhetetlen hozzájárulás a történelmi feljegyzésekhez.