Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
The Song of Irrelevance
„Szélsőséges” - így neveznék a tapasztalt Advaita-rajongók a Karl Renz-féle Advaitát, ami a kompromisszumot mint lehetőséget sugallja. Azonban a kompromisszumkötés vagy nem kompromisszumkötés lehetősége maga is kiég Karl élő szavainak féktelen tüzében.
'Inkább megölném magam, minthogy baromságokat beszéljek magamról' - mondja Karl, gúnyolódva a túlélésért kapkodó hallgatókkal szembeni „kedves” vagy „alkalmazkodó” kéréseken. Azáltal, hogy nem erősíti meg és nem is rombolja le az elme, a nem-elme, a jelenlét, a hiány, a valóságos és a valótlan alapvető elképzeléseit, végül megbabonázza az intellektust. 'Oxy-moron' Karl vidáman dúdolja a lényegtelenség dalát, anélkül, hogy tanítani, megosztani vagy tisztázni akarná - bármi is legyen az.
Maga a gondtalanság akcióban.
Paradoxonok határtalanul, neti-neti: negáció-negáció, majd a negátor negációja és végül magának a negációnak a negációja. Ebben nincs „végül”.
Ez látszólag Karl „A lényegtelenség dala - meditáció arról, ami vagy” című dallama. Nem beszélek 'hozzád', mondja. A relevanciakeresők megehetik a szívüket.
A lényegtelenség irrelevanciája hatja át itt az egészet - azzal az íztelen ízzel, hogy senkinek semmit sem kell megragadnia És a hatás? Mosoly és kacagás korlátlanul Üdvözöljük az „emészthetetlen” előadások eme menüjén - az indiai Coimbatore és a thaiföldi Koh Samui előadásainak válogatása. Lehet, hogy ízlelgetni, sőt, rágódni is lehet rajtuk, de az emésztésük veszélyes lehet.... a végén még téged is megemésztenek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)