A leszbikus líra: Szapphó visszaszerzése a 21. században

Olvasói vélemények

A „Leszbikus líra” című könyv az antik szövegek fordításának átfogó vizsgálatát mutatja be, különös tekintettel Szapphóra. Bár a szerző, Jeffrey Duban lenyűgöző tudományos meglátásokat mutat be, a könyvet kritika éri, hogy túlságosan hosszú, és néha elveszíti a fókuszt, ami egy nem koncentrált olvasmányt eredményez. Ugyanakkor dicsérik a közérthető írásmódot, a lebilincselő fordításokat és azt a képességét, hogy mind a klasszikusokkal foglalkozó tudósok, mind az újonnan érkezők számára visszhangra talál. Sok olvasó értékeli a korábbi fordítások kritikus szemléletét, hangsúlyozva az eredeti nyelvek megértésének fontosságát.

Szapphó és más ókori költők lebilincselő és világos fordításai, lenyűgöző tudományos meglátások, az újonnan érkezők és az alkalmi olvasók számára is hozzáférhető, átfogó tárgymutató, kritikai szemlélettel foglalkozik a fordítás kihívásaival, hatékonyan keveri az ókori irodalom különböző műfajait.

Hosszú és időnként fókuszálatlan, a későbbi fejezetekből hiányzik a kohézió, egyes kritikák túlzottan keménynek vagy mértéktelennek tűnhetnek, a redundancia csökkentése érdekében a szerkesztés szigorítása előnyös lett volna.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Lesbian Lyre: Reclaiming Sappho for the 21st Century

Könyv tartalma:

A Platón által az ókori görög költészet „tizedik múzsájaként” ünnepelt Szapphó vitathatatlanul az ókor legnagyobb lírai költője. Több mint 2600 évvel ezelőtt született a görög Leszbosz szigetén, és nőkről és férfiakról egyaránt szerelmesen írt, a leszbikus névadó. Ami írásaiból fennmaradt, és amit tudunk róla, az töredékes. Titokzatosságba burkolózva, mégis többször lefordítják és megvitatják - nem, kisajátítják -, mindenki által. Szapphót a közelmúltban különféle feldolgozásoknak vetették alá a görög nyelvet alig vagy egyáltalán nem ismerő, napirenden lévő tudósok és úgynevezett költő-fordítók.

Jeffrey Duban, a klasszicista fordító lerántja a leplet a posztmodernista tudományosságról, amelynek alapján ma Szapphót értelmezik, és olyan fordításokat kínál, amelyek az eredeti művek báját és elegáns egyszerűségét tükrözik. Duban olvasóbarát áttekintést nyújt Szapphó koráról és témáiról, feltárva erotikáját és a görög homoszexualitást általában véve. Megismertet bennünket Szapphó magas kultúrájú szigetországi otthonával, a lírával kísért zenei legendákkal és a leszbikus nők mesés szépségével. Nem utolsósorban kiemeli Leszbosz és Trója közelségét, így Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának fordítása és élvezete is a középpontba kerül.

Duban szerint minden másnál jobban a szabad vers és annak burjánzó öröksége - és nincs két olyan személy, mint Walt Whitman és Ezra Pound - felelős a mai klasszikusok fordításban való tönkretételéért, nem is beszélve a huszadik századi költészetről.

A klasszicistáknak szóló elmélkedési kérdéseken túl Duban messzemenő kezdő útmutatót nyújt a klasszikus irodalomhoz, kitérve Spenserre és Miltonra, valamint Vergilius, Spenser és általában a Nyugat gyarmati impulzusaira.