A levegő, amit belélegzek: Az istentisztelet mint életforma

Olvasói vélemények

Louie Giglio „A levegő, amit lélegzem” című könyve az istentisztelet fogalmát vizsgálja a hagyományos kereteken túl, hangsúlyozva annak szerves szerepét a mindennapi életben. Sok olvasó találja a könyvet inspirálónak és átalakítónak, mivel kihívja őket arra, hogy elgondolkodjanak azon, hogy valójában kit vagy mit imádnak. Az írást közérthetőnek és magával ragadónak írják le, így széles közönség számára alkalmas, beleértve az új és tapasztalt keresztényeket is. Míg a kritikák többsége pozitív, kiemelve a tartalom mélységét és világosságát, néhány kritika az ismétlődéssel és a formázási problémákkal kapcsolatos problémákat említi egyes kiadásokban.

⬤ Inspiráló és átalakító tartalom, amely az istentisztelet mélyebb megértésére ösztönöz.
⬤ Könnyen befogadható, könnyen emészthető írásmód; széles közönség számára alkalmas.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy vizsgálják meg mindennapi életüket és istentiszteletük középpontját.
⬤ Pozitív visszajelzések a szerző azon képességéről, hogy a Szentírást összekapcsolja a gyakorlati alkalmazással.
⬤ Sokan úgy találják, hogy a könyv frissítően hat az istentiszteletre, ezért erősen ajánlott a keresztények számára.

⬤ Néhány olvasó ismétlődőnek találta a tartalmat, különösen akkor, ha már ismerik más istentiszteleti irodalmat.
⬤ Bizonyos kiadásokban kisebb formázási problémák, például világosabb tinta az oldalakon.
⬤ Néhány kritika szerint a könyv nem sok új ismeretet nyújt azoknak, akik már jól ismerik a bibliai gondolkodást.

(123 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Air I Breathe: Worship as a Way of Life

Könyv tartalma:

Legyen minden lélegzetvételed az istentisztelet cselekedete

Az istentisztelet több, mint a vasárnap reggeli éneklés. Bár ez is része, az istentisztelet a lényege annak, ami igazán emberré tesz minket. Isten már az első naptól kezdve, amikor életet lehelt Ádámba és Évába, ezt a vágyat ébresztette a szívünkben. Azóta minden egyes ember, aki ezen a bolygón járt, részt vett ebben az Istentől kapott képességben, és isteni törekvésben. Míg sokan elherdálták ajándékukat, vannak olyanok, akik megtalálják az Istennel való közösség csodákkal teli életét, függetlenül attól, hogy mikor és hol.

Az igazi szabadság akkor jön el, amikor az imádat olyan természetesen áramlik át rajtunk, mint a levegő, amit belélegzünk, amikor életünk szavai és cselekedetei olyan mélyen rezonálnak Teremtőnkkel, hogy minden belégzésünk tele van értelemmel. Ha megértjük annak az Istennek a szentségét, aki a csillagokat név szerint ismeri - és az Ő mindannyiunk iránti elsöprő szeretetét -, hogyan tudnánk kevesebbet nyújtani?

A Lélegzem a levegőt című könyvben Louie Giglio szenvedélyes prózában magyarázza el, mit jelent igazán istenimádó életet élni, betekintést és útmutatást nyújt ahhoz, hogy megtaláljuk személyes utunkat a Világegyetem Istenével való kapcsolat felé.