A lézeroptika alapjai

Eredeti címe:

Fundamentals of Laser Optics

Könyv tartalma:

A kezdetben optikai maszernek nevezett lézert 1958-ban Charles Townes és Arthur Schawlow javasolta; 1960-ban Theodore Maiman több kutató közül elsőként érte el a lézer oszcillációját rubinkristály segítségével. Az ezt követő negyedszázadban jelentős mennyiségű újrakeresés és fejlesztés történt, és a lézert ma már sokféle alkalmazásban használják, a hétköznapi kompaktlemeztől kezdve a bonyolult sebészeti alkalmazásokig az orvostudományban.

Amióta 1962-ben először léptem be Yasuharu Suematsu professzor laboratóriumába, hogy befejezzem a szakdolgozatomat, a lézeroptika új területét tanulmányozom. A sok várakozás és a kutatásba való hatalmas befektetés ellenére a lézerek első gyakorlati alkalmazását nehéz volt az Univ. Erlangen egyszer viccelődve elérni.

A néhai K. H. Zchauer professzor megjegyezte, hogy a lézert egy angol fizikus úgy definiálta, hogy Less Application of Stimulated Expensive Research.

Dr. Herwig Kogelnik hasonló módon emlékeztetett arra, hogy a hatvanas évek elején a masert gyakran nevezték Money Acqui- sition Scheme for Expensive Research-nek. Kezdetben rubinlézerrel, majd hélium-neon-gáz lézerrel dolgoztam, jelenleg pedig félvezető lézerkutatással foglalkozom.

Valószínűleg nem sok olyan kutató van, akinek lehetősége volt e három reprezentatív lézertípus megépítésére. Elsődleges tanulmányi célom azonban az optikai kommunikáció, és ezért a lézert elsősorban fényhullámterjesztőként közelítem meg.