Olvasói vélemények
Összegzés:Dr. Nelson könyvének kritikái megosztott nézőpontot mutatnak. Egyes olvasók nagyra értékelik a világos és világos felismeréseket a pelagiánus-augusztiniánus vitával kapcsolatban, valamint annak következményeit az olyan kortárs kérdésekre, mint a gazdasági egyenlőtlenség. Mások túlságosan intellektuálisnak és bonyolultnak találják a művet, amelyből hiányzik a közérthető szerkesztés. Összességében a könyvet a modern társadalmi igazságossági vitákkal összefonódó teológiai témák feltárása jellemzi.
Előnyök:A könyvet dicsérik a teológiai viták történetének, különösen a pelagianus-augusztinusi vitának a világos és mélyreható feltárása miatt. Ezeket a történelmi vitákat hatékonyan kapcsolja össze a gazdasági egyenlőtlenség és az erkölcsfilozófia modern kérdéseivel, olyan éleslátó párhuzamokat vonva, amelyek hatással lehetnek a jelenlegi vitákra.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túlságosan tudományos és nem elég világos, és „szemantikai vánszorgásként” jellemzi, amely jobb szerkesztést igényelne. Az értekezés túlságosan intellektuálisnak tűnhet, ami kevésbé vonzóvá teszi a könyv olvasását azok számára, akiket nem érdekelnek mélyen a teológiai bonyolultságok.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Theology of Liberalism: Political Philosophy and the Justice of God
Könyv tartalma:
Egyik legfontosabb politikai teoretikusunk kihúzza a filozófiai szőnyeget a modern liberalizmus alól, majd megpróbálja azt biztosabb alapokra helyezni.
A modern liberalizmusról úgy gondolkodunk, mint az 1945 után szekuláris alapon újra feltalált világ újszerű termékéről. A liberalizmus teológiája című könyvében az ország egyik legjelentősebb politikai teoretikusa amellett érvel, hogy ennél nagyobbat aligha tévedhetnénk. Eric Nelson azt állítja, hogy a John Rawls által megalapozott liberális politikai filozófia hagyománya, ha akaratlanul is, de az igazságosságról és a rosszról folytatott ősi teológiai viták terméke. Ha ezt megértjük, véli, akkor felismerhetjük a Rawls nyomán kialakult liberális politikai filozófia különböző formáinak mély összefüggéstelenségét.
Nelson azzal kezdi, hogy a mai liberális politikai filozófusok a társadalmi és természeti előnyök egyenlőtlen elosztását erkölcsileg önkényesnek tekintik. Ez az önkényesség, állításuk szerint, csökkenti a tetteinkért való erkölcsi felelősségünket. Egyesek még azt is állítják, hogy nem vagyunk erkölcsileg felelősek, ha saját döntéseink és erőfeszítéseink egyenlőtlenségeket eredményeznek. Az ilyen nézetek védelmében, írja Nelson, a modern liberálisok hallgatólagosan állást foglalnak egy ősi vitában, amely arról szól, hogy a teremtett világ természete összhangban van-e Isten igazságosságával. Meglepő módon elkötelezettségük élesen eltér ősliberális elődeikétől, akik elutasították az erkölcsi önkény fogalmát az úgynevezett pelagianizmus javára - vagyis annak a nézetnek a javára, hogy az igazságos Isten által teremtett és megítélt lényeknek képesnek kell lenniük a szabadságra és az érdemekre. Nelson rekonstruálja ezt a korábbi „liberális” álláspontot, és megmutatja, hogy Rawls filozófiája a pelagianizmus öntudatos elutasításából ered. Zárásként Nelson felvázol egy kiutat az érvelés útvesztőjéből azon liberálisok számára, akik a szabadság és egyenlőség iránti elkötelezettségükkel szeretnének kilépni belőle.
