A Living Wage: Egy kívülálló feljegyzései Nepálban

Olvasói vélemények

A „Megélhetési bér: American Workers and the Making of Consumer Society” című könyvében Lawrence B. Glickman átfogó elemzést nyújt a termelői társadalomból a fogyasztói társadalomba való átmenetről Amerikában, különös tekintettel arra, hogy a középkor utáni munkások hogyan fogadták el a bérmunka pozitív megítélését és hogyan alakítottak ki fogyasztói identitást. Glickman szerint ezt az elmozdulást befolyásolták a magas béreket és a munkásoknak kedvező munkaügyi törvényeket szorgalmazó szakszervezeti vezetők, amelyek lehetővé tették számukra, hogy megengedhessék maguknak az árukat, demonstrálhassák állampolgárságukat, és részt vegyenek a családi és közösségi életben.

A könyv alapos vizsgálatot nyújt az amerikai munka dinamikájáról, és hatékonyan kapcsolja össze a munkások identitásának alakulását a szélesebb körű társadalmi változásokkal. Glickman különböző történelmi példákkal támasztja alá érveit, kiemelkedő szakszervezeti vezetőket és a fogyasztói és munkavállalói jogok alakításában játszott szerepüket idézi. Az elemzés rávilágít a magas bérek fontosságára és a fogyasztói kereslet termelésre gyakorolt hatására.

Egyes olvasók számára az írás tudományos jellege sűrű vagy kihívást jelentő lehet. Emellett a szakszervezetekre való összpontosítás figyelmen kívül hagyhat más, a fogyasztói társadalom felé való elmozdulást ebben az időszakban befolyásoló tényezőket, ami a holisztikusabb perspektíva hiányához vezethet.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Living Wage: Notes of an Outsider in Nepal

Könyv tartalma:

A „megélhetési bérért” folytatott harcnak hosszú és tanulságos története van, amelyet Lawrence B. Glickman dokumentált.

A munkásmozgalom bérekre adott válasza megmutatja, hogyan tárgyalták az amerikai munkások a kézművesből a fogyasztóvá válást, ami új politikai lehetőségeket nyitott meg a szervezett munkások számára, és olyan ellentmondásokat hozott létre, amelyek ma is kísérik a munkásmozgalmat. A tizenkilencedik századi munkások abban reménykedtek, hogy állandó „bérrabszolgák” helyett önfoglalkoztató kézművesekké válhatnak. A polgárháborút követően azonban a szakszervezetek a munkásosztály identitását fogyasztói szempontból definiálták újra, és olyan bért követeltek, amely a munkásokat a fogyasztói igényeiknek megfelelő mértékben jutalmazza.

A munkaideológia e fogyasztói fordulata a munkásokat is arra késztette, hogy rövidebb munkaidőért és szakszervezeti címkékért küzdjenek. A megélhetési bér iránti igényt először az 1870-es években fogalmazták meg a munkásvezetők és a reformerek a századfordulón egyre inkább hangoztatták.

Glickman feltárja a faji, etnikai és nemi vonatkozásokat, mivel a fehér férfi munkások az afroamerikaiakkal, a nőkkel, az ázsiaiakkal és a közelmúltbeli európai bevándorlókkal szemben határozták meg magukat. Megmutatja, hogy a megélhetési bér fogalmának történelmi perspektívája hogyan tájékoztathat bennünket a jelenlegi viták megértéséről.