A lovas a fehér lovon

Olvasói vélemények

Az „Északi-tenger dühe” kritikái kiemelik Theodor Storm irodalmi jelentőségét és történetmesélésének összetettségét. A gyűjtemény nyolc novelláját tartalmazza, különösen „A lovas a fehér lovon” címűt, amely a szerelem, a veszteség és a 19. századi Németország kulturális tükörképeinek témáit mutatja be. Míg az olvasók értékelik a mélységet és a hangulatot, a fordításról alkotott vélemények jelentősen eltérnek: egyesek dicsérik a minőségét, míg mások a hibák és a modern kontextus hiánya miatt kritizálják.

⬤ Theodor Storm gazdag irodalmi hagyománya és történelmi kontextusa.
⬤ Érdekes és lebilincselő történetek, amelyek betekintést nyújtanak a 19. századi német életbe.
⬤ Egyes olvasók szerint az írás atmoszférikus és gyönyörűen leíró, erős hely- és hangulatérzetet idéző.
⬤ A „Lovas a fehér lovon” című regényt különösen kiemelik, mint időtlen és lebilincselő történetet.

⬤ A fordítás vegyes kritikákat kapott; sok olvasó szerint rossz minőségű, a mondatszerkezetben hibákat és hiányzó jelentős részeket tartalmaz.
⬤ Több olvasó megjegyezte, hogy a történetek nem könnyű olvasmányok, és nehezen lehet őket végigolvasni.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv türelmet igényel a lassú tempó és a bonyolult írásmód miatt.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rider on the White Horse

Könyv tartalma:

Ez a novella, amely először 1888-ban jelent meg, Theodor Storm német író utolsó és vitathatatlanul legjobb műve.

A realizmust és a természetfelettit egyszerre ötvöző A fehér lovas tele van szimbolizmussal és babonával. Az emberiségnek itt a természet erőivel kell megküzdenie, és ezt a küzdelmet a hullámokba vágtató, fantomszerű lovas és fehér lova képében testesíti meg.

Ez a történet egy észak-németországi lápvidéki emberről szól, aki nemcsak a természetet, hanem szomszédai reakciós eszméit és berögzült babonáit is megpróbálja megszelídíteni. A Storm a narratív kereteket, a történeteken belüli történeteket használja arra, hogy az idő és a hagyományos határokat átlépve vizsgálja annak különböző aspektusait, hogy hogyan látjuk magunkat, egymást és a környezetünkhöz való viszonyunkat.

A főszereplő Hauke Haien, a tengerrel való drámai találkozásai és az alacsonyan fekvő földek védelmének megszállott küldetése áll a középpontban, amely a tudomány és a matematika területére vezeti. Érezhető, hogy a babonaságot az értelem vizsgálja, mégis megmarad egyfajta nyugtalanság a szöveget átható képekben: a sirályok szüntelen sikoltozásában és rikoltozásában, a hullámok morajlásában, a fehér lovas "égő szemű" szemekre való állandó hivatkozásban és az öreg tanító kérdő tekintetében. A természetet vadnak, kiszámíthatatlannak és nyugtalanítónak ábrázolják, miközben a közösség mindig szem előtt tartja pusztító erejét.