Értékelés:
Odom tábornok könyve részletesen megvizsgálja az amerikai hadsereg taktikai és stratégiai doktrínájának fejlődését az első és a második világháború között. Rávilágít azokra a kihívásokra, amelyekkel a hadseregnek ebben az időszakban szembe kellett néznie, beleértve a költségvetési megszorításokat, a modernizáció hiányát és a doktrína fejlesztési folyamatának hatástalanságát. Összességében a katonai szakemberek és történészek számára értékes történelmi beszámolónak ismerik el, de az alkalmi olvasók számára nem biztos, hogy vonzó.
Előnyök:⬤ Alapos és jól megalapozott elemzés az amerikai hadsereg két világháború közötti átalakulásáról.
⬤ Magával ragadó írói stílus; a szerző színes és élénk történelmi elbeszélést nyújt.
⬤ Értékes betekintést nyújt a katonai doktrína fejlődésébe és a hadsereg előtt álló kihívásokba.
⬤ Nem csak a technológiára összpontosít, hanem hangsúlyozza a doktrína és a vezetés fontosságát a katonai hatékonyságban.
⬤ A katonai tanulmányok egyik alapművének tekintik, és más klasszikus szövegekkel hasonlítják össze.
⬤ Speciális témája és a katonai doktrínára való összpontosítása miatt nem vonzza az általános olvasókat.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a szerző lehetett volna kritikusabb a hadsereg vezetésének ebben az időszakban hozott döntéseivel szemben.
⬤ A cím félrevezetheti a nem szakmai olvasókat, akik száraz, elméleti szövegre számíthatnak.
(4 olvasói vélemény alapján)
After the Trenches
A Nagy Háború végén az amerikai hadseregnek szembe kellett néznie azzal a kihívással, hogy integrálja mindazt, amit a háborús erőfeszítések kudarcai és végső sikerei során tanult. A két háború közötti években a hadsereg a korlátozott erőforrások és a hadviselésre mélyreható következményekkel járó technológiai fejlődés időszakában igyekezett egyensúlyt teremteni a készenlét és a modernizáció között.
Az After the Trenches című könyvében William O. Odom a hadsereg elsődleges doktrínakézikönyveinek, a Field Service Regulations-nek a vizsgálatán keresztül követi nyomon a két világháború közötti harci doktrína fejlődését. Az 1923-as Field Service Regulations sikeresen elsajátította az első világháború tapasztalatait, és életképes taktikai gyakorlatba ültette át azokat - állítja Odom ebben az egyedülálló tanulmányban.
A gyorsan fejlődő technológiák hatékonyabb háborús eszközöket generáltak, és jelentősen megnövelték a hadviselés léptékét, tempóját és összetettségét. A létszám- és anyaghiány a hadsereg doktrínájának minőségromlásához vezetett, amit az 1939-es rendeletek is bizonyítanak. A doktrína fejlődését és az olyan kulcsszereplők szerepét vizsgálva, mint John Pershing, Hugh Drum, George Lynch, Frank Parker és Lesley McNair, Odom arra a következtetésre jut, hogy a kézikönyv egymást követő felülvizsgálatai miatt a hadsereg az új háború előestéjén sietett korszerűsíteni a siralmasan elavult doktrínáját.
A két világháború közötti hadsereg doktrínájáról szóló, lenyűgözően kutatott tanulmány jelentős hiányt pótol az amerikai hadsereg fejlődésének megértésében. Hadsereg a huszadik század első felében. A könyv a tudósok és a hadtörténelem iránt érdeklődők számára a téma standard referenciájaként szolgál majd.
Ráadásul a hetven évvel ezelőtti kihívások és körülmények közül sok hasonlít a mai hadsereg előtt álló kihívásokra és körülményekre. A hadseregnek a csökkenő katonai költségvetésre és a folyamatosan változó technológiára adott történelmi válaszairól szóló tanulmány bővíti azoknak a szemléletét, akiknek ezekkel a fontos kortárs kérdésekkel kell foglalkozniuk.