Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik Howard Bloom „A Lucifer-elv” című könyvét, amely az emberi természet, a kultúra és a társadalmak dinamikájának elgondolkodtató és éleslátó feltárása a történelmi, pszichológiai és biológiai szempontok ötvözésével. Sok olvasó dicséri Bloom képességét, hogy képes megkérdőjelezni előítéleteit, és arra kényszeríti őket, hogy kritikusan gondolkodjanak az emberi viselkedést és a társadalmi tendenciákat alakító erőkről, míg néhányan aggodalmukat fejezik ki a megközelítésével és érveinek érvényességével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató és megkérdőjelezi a hagyományos hiedelmeket.
⬤ Jól megalapozott, különböző területekről, például a történelemből, a pszichológiából és a biológiából származó hivatkozásokkal.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely az összetett gondolatokat érthetővé és érdekessé teszi.
⬤ A könyv új nézőpontot kínál az emberi természet és a társadalmi kérdések tekintetében.
⬤ Az olvasók értékelik Bloom hajlandóságát a kényelmetlen igazságok feltárására.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó keménynek vagy túlságosan kritikusnak találja Bloom nézeteit, különösen a vallási és kulturális témákkal kapcsolatban.
⬤ Aggályok merülnek fel egyes érvek érvényességével és a bizonyítékok esetleges válogatásával kapcsolatban.
⬤ A könyv egyes részeit ismétlődőnek vagy kevésbé jól artikuláltnak érezhetjük, mint másokat.
⬤ Néhányan úgy vélik, hogy a könyv nem olyan baljós vagy meggyőző, mint amire a cím alapján számítottak.
(200 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Lucifer Principle: A Scientific Expedition Into the Forces of History
Könyv tartalma:
A Lucifer-elv egy forradalmi mű, amely a genetika, az emberi viselkedés és a kultúra közötti bonyolult kapcsolatokat vizsgálja, és azt a tézist állítja fel, hogy a "gonosz" a természet teremtési stratégiáinak mellékterméke, és hogy a legalapvetőbb biológiai szövetünkbe van beleszőve.
Howard Bloom egy olyan átfogó elbeszélésben, amely világosan mozog a kifinomult tudományágak között, és amely a Föld, valamint az emberiség történetének teljes hosszát felöleli, megkérdőjelezi néhány legnépszerűbb tudományos feltételezésünket. A legprimitívebb organizmusoktól a hangyák, majmok és az emberiség vizsgálatáig terjedő bizonyítékok alapján a szerző meggyőzően érvel amellett, hogy az evolúciós küzdelemben nem a magányos egyén, hanem a csoport, a "szuperorganizmus" az, ami igazán számít. Bloom azonban azt állítja, hogy a társadalom és a kultúra kiemelkedő szerepe nem feltétlenül enyhíti a legerőszakosabb, agresszív ösztöneinket. Sőt, megfelelő körülmények között a csoport mentalitása csak felerősíti legprimitívebb és leghalálosabb késztetéseinket.
Bloom legmerészebb állításában analógiát von a biológiai anyag, amelynek ősi szaporodása elindította az életet a Földön, és az emberi szuperorganizmusokat meghatározó, összetartó és igazoló eszmék, a "mémek" között. A legismertebb mémek némelyike utópisztikus jellegű" kereszténység vagy marxizmus.
Mindazonáltal ezeket a hierarchia csúcsára való felkapaszkodás biológiai késztetése táplálja. A mémek csillapíthatatlan éhségével, hogy önmagát megnövelje, pontos receptünk van a háborúra.
A biológia nem végzet, de az emberi kultúra sem mindig az a puffer a legprimitívebb ösztöneinkkel szemben, aminek szeretnénk hinni. Ezekben az összetett gondolatmenetekben rejlik a Lucifer-elv, és csak megbízatásainak megértése révén leszünk képesek elkerülni a XXI. században ránk váró nukleáris keresztes háborúkat.
