Értékelés:
A könyv egyedülálló módon mutatja be az első világháborút azáltal, hogy feltárja, hogyan szolgált a madármegfigyelés örömforrásként és vigaszként a katonák számára a háborús káosz közepette. Kiemeli a katonák és a madarak közötti interakciót, megjegyezve a helyzet humorát és tragikumát egyaránt. Ugyanakkor kiterjedt tárgyalást tartalmaz Edward Greyről és a Plumage Billről, amit néhány olvasó kevésbé talált magával ragadónak.
Előnyök:⬤ Érdekes nézőpont az első világháborúról
⬤ a vigaszt nyújtó madarak felemelő ábrázolása
⬤ komikus megfigyelések a katonák és a madarak közötti interakciókról
⬤ rávilágít a háború természetre és a katonák moráljára gyakorolt hatására.
Az Edward Greyről és a Plumage Billről szóló részek kevésbé érdekesek; egyes olvasók úgy találhatják, hogy a madarakra való összpontosítás háttérbe szorítja a háborús történetet.
(1 olvasói vélemény alapján)
The Role of Birds in World War One: How Ornithology Helped to Win the Great War
Az 1914 késő nyarán Franciaországba küldött brit expedíciós erőkre úgy hivatkoztak, mint "A valaha háborúba küldött legjobb brit hadsereg", mivel ez volt a világ egyik legjobban kiképzett és legfegyelmezettebb hadereje. Ez volt egyben a "legjobb madarász hadsereg is, amelyet valaha háborúba küldtek", mivel soraiban több száz amatőr és hivatásos madarász is volt. Amikor nem harcoltak, sok katona a madármegfigyeléssel töltötte az őrségben vagy a "senki földje" őrzésében eltöltött hosszú órákat. Ennek eredményeképpen ez a hobbi a fronton szolgáló katonák egyik legnépszerűbb időtöltése volt, a dohányzás, az írás, a játék, a szerencsejáték, a sport és a patkánylövészet mellett. A hadszíntereken szolgáló katonák által látott madarak listája valóban lenyűgöző volt, a közönségesektől kezdve a verebeken, pacsirtákon és fecskéken át az egzotikus madarakig, mint az aranyvadászok, a karvalyok és a méhevők.
A madarak nem csak a harci fronton, hanem az otthoni fronton is a tűzvonalban voltak. A madarak ihlették a politikusokat, költőket és festőket, akik a körülöttük dúló szörnyű konfliktus ellenére is folytatták a harcot. Edward Grey külügyminiszter számára, aki fáradhatatlanul dolgozott a béke megőrzésén, de végül meggyőzte az alsóházat, hogy induljon háborúba, a madarak jelentették a hátországot. De amellett, hogy 1914. augusztus 4-én hadat üzent Németországnak, a kormány hadat üzent a szerény házi verébnek is, mivel a farmerek hamisan azzal vádolták, hogy tönkreteszi Nagy-Britannia fogyatkozó búza- és zabkészleteit.
Amikor 1918. november 11-én végre elhallgattak az ágyúk, és a Nagy Háború méltatlan véget ért, a madarászok egy egész generációja halt meg. Köztük voltak tudósok, kutatók, lordok, könyvtárosok, művészek, írók, professzorok, költők, ügyvédek, sebészek és felfedezők, sokan közülük alighogy férfikorba léptek. Ha ők életben maradtak volna, az ornitológia tudománya és a madármegfigyelés hobbija kétségtelenül sokkal gazdagabb lett volna. Válogatásuk szerepel a könyv végén található Ornitológiai Becsületrendben.
