A magány életrajza: Egy érzelem története

Olvasói vélemények

Fay Bound Alberti „A magány életrajza” című könyve a magány összetett érzelmi tájképét vizsgálja, különösen a modernitás kontextusában. Bár a magányról mint társadalmi problémáról éleslátó megfigyeléseket tesz, a kivitelezés némileg egyenetlen, erős és gyenge fejezetekkel, amelyek mélységükben és elemzésükben eltérőek.

A könyv jól kutatott és jól megírt, megrendítő elmélkedéseket nyújt a magányról, a nemről, a státuszról és a fajról. Fontos vitákra ösztönöz a magány és a magány közötti különbségtételről, valamint arról, hogy a magányosság élményét hogyan befolyásolják a modern társadalmi viszonyok. Néhány fejezet különösen erős, különösen az özvegységet és a közösségi média hatását tárgyaló fejezetek.

Néhány fejezetet, különösen az irodalmi elemzést tartalmazóakat, egyhangúnak és kevés mélységűnek tartanak. A szerző nem tár fel mélyen néhány idevágó irodalmi utalást, ami egyes olvasókat több elemzést hagy maga után. Emellett a leírások és a mélyebb elemző tartalmak közötti egyensúlyhiányt is megfigyelhetjük, ami egyes olvasókban elégedetlenséget kelt.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Biography of Loneliness: The History of an Emotion

Könyv tartalma:

"Együttérző, széleskörű tanulmány."

Terry Eagleton, The Guardian

Annak ellenére, hogy a 21. században a magányosság modern "járványától" tartanak, a magány történetét nagyon elhanyagolták.

Az A Biography of Loneliness az első ilyen jellegű történet, amely angol nyelven jelent meg, és amely a magány mint érzelmi nyelv és tapasztalat radikálisan új értelmezését kínálja. Fay Bound Alberti, az érzelmek történésze levelek és naplók, filozófiai traktátusok, politikai viták és orvosi szakirodalom felhasználásával a tizennyolcadik századtól napjainkig amellett érvel, hogy a magány nem egy ahistorikus, egyetemes jelenség. Valójában modern érzelemről van szó: 1800 előtt nem létezett a nyelve.

Ahogy Alberti mutatja, a magány születése a modernitás fejlődéséhez kapcsolódik: az egyén mindenre kiterjedő ideológiájához, amely az elme- és a fizikai tudományokban, a gazdasági struktúrákban, a filozófiában és a politikában jelent meg. Miközben saját életrajzzal rendelkezik, a magány különbözőképpen hat az emberekre, nemtől, etnikai hovatartozástól, vallástól, világnézetektől és társadalmi-gazdasági helyzettől függően. Alberti szerint ez nem egyetlen állapot, hanem egy "érzelmi klaszter", amely a legkülönfélébb reakciókból áll, beleértve a félelmet, a dühöt, a haragot és a bánatot. Ennek ellenére a magány nem mindig negatív. És nemcsak pszichológiai, hanem fizikai is: a magány ugyanúgy a test, mint az elme terméke.

Az A magány életrajza olyan tanulságos esettanulmányokat vizsgálva, mint Sylvia Plath, Viktória királynő és Virginia Woolf, feltérképezi a magány mint modern érzelmi állapot kialakulását. A közösségi médiafüggőségtől az özvegységig, a hajléktalanságtól a legidősebb öregekig, a plázahajszolástól a masszázsig, a magány a 21. századi élet minden területén megjelenik. Mégsem foglalkozhatunk a jelentésével, nemhogy gyógymódot fogalmazzunk meg ellene, ha nem figyelünk oda összetett, proteikus történetére.