Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Value of Solitude: The Ethics and Spirituality of Aloneness in Autobiography
A legtöbb ember ambivalens érzéseket táplál a magány iránt, egyszerre szeretik és félnek tőle, attól függően, hogy életük bizonyos szakaszaiban hogyan élik meg az egyedüllétet. A The Value of Solitude (A magány értéke) című könyvében John Barbour azt vizsgálja, hogy a magány pozitív és negatív élményeit milyen módon értelmezték vallási szempontból. Azt is bemutatja, hogy a magány hogyan vethet fel etikai kérdéseket, amikor az írók értékelik az egyedüllét erényeit és veszélyeit, és mérlegelik, hogy a társas érintkezés és az elvonulás hogyan kombinálható a legértelmesebben egy életben.
Barbour műve két dologban különbözik a magányról szóló korábbi könyvektől: összekapcsolja a magányt az etikával és a spiritualitással, és a magányt önéletrajz útján közelíti meg. Barbour a korai keresztény és középkori korszakoktól a huszadik századig terjed, amikor olyan írók magányélményének változatait vizsgálja, mint Augustinus, Petrarca, Montaigne, Gibbon, Rousseau, Thoreau, Thomas Merton és Paul Auster. Sok szerző számára az önéletrajz megírásának folyamata maga is a magány egy formája, a másoktól való elszakadás, amely a személyes identitás újfajta felfedezése vagy megteremtése érdekében történik. A magány segít ezeknek a szerzőknek abban, hogy életüket erkölcsi eszményeik és spirituális törekvéseik szerint alakítsák át.
A The Value of Solitude (A magány értéke) egyszerre követi nyomon a magány témájának fennmaradását és életképességét az önéletrajzban, és mutatja be, hogy az önéletrajz irodalmi formáját és szerkezetét hogyan alakítja az egyedüllétről szóló etikai és vallási reflexió. Ez a mű a vallástudomány és a teológia művelői, az irodalomkritikusok és az önéletrajz szakértői, valamint a magány élménye és annak erkölcsi és spirituális jelentősége iránt érdeklődő olvasók számára egyaránt vonzó lehet.
