A magányos én: Darwin és az önző gén

Olvasói vélemények

A könyv erőteljes kritikát fogalmaz meg az evolúcióval kapcsolatos redukcionista nézetekkel szemben, különösen olyan kiemelkedő személyiségek nézőpontját célozva meg, mint Dawkins és Dennett. Midgley hatékonyan érvel az emberi identitás és az evolúció összetettségének árnyaltabb megértése mellett. A kritikák dicsérik a könyv érthetőségét és éleslátását, és megjegyzik, hogy a könyv hozzáférhető és fontos a kortárs filozófiai vitákban.

⬤ Világosan megírt
⬤ intelligens és jelentős
⬤ hatékonyan bírálja a redukcionista nézeteket
⬤ szélesebb közönség számára is hozzáférhető
⬤ az evolúció körüli összetett filozófiai kérdések időszerű vizsgálata
⬤ dicsérik a világosságát és azt a képességét, hogy át tud vágni a modern tudományos pörgésen.

Egyes kritikusok megjegyzik, hogy a könyv nem kínál új gondolatokat Midgley korábbi munkáin túl; talán a meglévő nézetek konszolidálását tükrözi, ahelyett, hogy új perspektívákat mutatna be.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Solitary Self: Darwin and the Selfish Gene

Könyv tartalma:

A neves filozófus, Mary Midgley az erkölcsi alkotmányunk természetét vizsgálja, hogy megkérdőjelezze azt a nézetet, amely az emberi motivációt az önérdekre redukálja.

Midgley meggyőzően és meggyőzően érvel amellett, hogy az emberi motivációk egyszerű, egyoldalú leírása, mint például a legújabb neodarwinista gondolkodásban az "önző gén" tendenciája, lehet ugyan tanulságos, de mindig irreális. Az emberi pszichológiára nem lehet ilyen tisztaságot ráerőltetni, mutatja be.

Visszatér Darwin eredeti írásaihoz, hogy megmutassa, hogy a reduktív individualizmus, amelyet ma darwinizmusként mutatnak be, nem Darwintól, hanem a felvilágosodás gondolkodásának szélesebb, hobbesi hagyományából ered. Az önző gén hipotézist kulturális felhalmozódásként tárja fel, amely a természetben egyszerűen nem jelenik meg. A hősies függetlenség nem reális cél a Homo sapiens számára.

Mi, ahogy Darwin látta, földi organizmusok vagyunk, akiket úgy alakítottak ki, hogy állandó kölcsönhatásba lépjenek egymással és azokkal az összetett ökoszisztémákkal, amelyeknek egy aprócska része vagyunk. Számunkra a kötelékek nem csupán korlátok, hanem életvonalak is.