A magányos fenyő ösvénye

Olvasói vélemények

A „The Trail of the Lonesome Pine” kritikái kiemelik, hogy ez egy magával ragadó történelmi romantikus regény, amely az Appalache régióban játszódik. A történet a szerelem, a kulturális összecsapások és a szénbányászat hagyományos hegyvidéki életre gyakorolt hatását járja körül. Míg sok olvasó értékelte az élénk karaktereket és a helyszín hitelességét, néhányan a tempóval és a formázással kapcsolatos problémákkal szembesültek a kapott kiadásban.

⬤ Magával ragadó szerelmi történet, amely megragadja az appalache-i kultúra lényegét
⬤ jól kidolgozott karakterek
⬤ az indokolatlan nyelvezet és erőszak hiánya
⬤ magával ragadó történelmi kontextus
⬤ a romantika és a társadalmi-gazdasági témák élvezetes keveréke
⬤ sok olvasó számára nosztalgikus
⬤ a hegyvidéki környezet és a dialektus szemléletes leírása.

⬤ Néhányan lassúnak találták a tempót
⬤ néhány kiadásban voltak formázási problémák, például a szöveg elferdülése
⬤ kisebb panaszok, hogy bizonyos részeket nehéz volt elolvasni az apró betűk miatt
⬤ néhányan úgy érezték, hogy az írást néha nehéz követni.

(93 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Trail of the Lonesome Pine

Könyv tartalma:

A The Trail of the Lonesome Pine az Appalache-hegységben játszódik, és a Falinok és a Tolliverek között régóta fennálló családi viszályt vizsgálja, némileg „Devil John” Wesley Wright életén alapulva. A mű azt vizsgálja, hogy az iparosodás és a bányászat milyen hatással volt a régióra, egy romantikus és bosszúálló történet mögött.

A Magányos fenyő ösvénye 1908-ban és 1909-ben is bestseller volt, majd több színpadi adaptáció is készült belőle, és négyszer film is készült belőle: 1914-ben, 1916-ban, 1923-ban és végül 1936-ban. A művet ifjabb John Fox (1862-1919) írta, aki a New York Times, a New York Sun, a Scribner's és a Harper's Weekly újságok riportereként dolgozott. Egy sor novellát írt, amelyek közül néhány meglehetősen sikeres lett, mint például a The Kentuckians (1898).

Fox haditudósítóként szolgált a spanyol-amerikai háború és az orosz-japán háború alatt, de továbbra is számos novellát írt. Hosszabb regényeket is írt, és A magányos fenyő ösvénye, valamint A kis pásztor az eljövendő királyságban című művei lettek a legnépszerűbb művei.

Tüdőgyulladásban halt meg 1919-ben, miközben a virginiai Big Stone Gapben élt. Otthonából múzeumot alakítottak ki életének tiszteletére, és az épület felkerült a Nemzeti Történelmi Helyszínek Listájára.