A magányosság ellentéte: Esszék és történetek

Olvasói vélemények

Marina Keegan „A magány ellentéte” című könyvéről szóló kritikákból kiderül, hogy az írói tehetségét mélyen értékelik, ugyanakkor mély veszteségérzéssel is párosulnak korai halála miatt. Sok olvasót meghatottak az esszéi és történetei, mivel átérezhetőnek és meghatónak találták őket. Míg az esszék gyakran nagyobb dicséretet kaptak, mint a novellák, egyes kritikusok az utóbbiaknál az eredetiség és a mélység hiányát állapították meg. Összességében úgy tekintették, hogy írásai az ezredforduló tapasztalatainak tükörképei, amelyek a fiatalok reményeit és félelmeit örökítik meg.

Az olvasók dicsérték Marina Keegan tehetségét, érzelmi áthallását és életlátását, különösen az esszéiben. Sokan átélhetőnek találták munkáit, és nagyra értékelték, hogy képes összetett érzéseket egyszerű, mégis erőteljes módon kifejezni. A könyv megrendítő emlékeztetőül szolgált az elveszett lehetőségekre, és egyetemes témái miatt ajánlották, így fiatal felnőttek számára is hasznos olvasmány.

Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik az eredetiség és a mélység, a novellákat kissé általánosnak vagy az egyedi hangot nélkülözőnek jellemezték. Mások megemlítették, hogy az írónő írásai kiváltságos nézőpontot tükröznek, és hogy a gyűjtemény, bár élvezetes, nem mutatja be teljes mértékben az írói potenciált. A könyv általános vonzerejével és terjedelmével kapcsolatban is vegyesek voltak az érzések.

(523 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Opposite of Loneliness: Essays and Stories

Könyv tartalma:

Azonnali New York Times bestseller és kiadói jelenség: Marina Keegan díjnyertes esszéinek és történeteinek posztumusz gyűjteménye „szikrázik a tehetségtől, az emberségtől és a fiatalságtól” (O, The Oprah Magazine). Marina Keegan csillaga már akkor felemelkedőben volt, amikor 2012 májusában magna cum laude diplomát szerzett a Yale-en.

Volt egy darabja, amelyet a New York-i Fringe Fesztiválon akartak bemutatni, és egy állás várt rá a The New Yorkernél. Tragikus módon öt nappal a diplomaosztó után Marina autóbalesetben meghalt. Marina gazdag, mélyreható írói munkásságot hagyott hátra, amely a címadó esszéjéhez hasonlóan megragadja generációjának reményét, bizonytalanságát és lehetőségeit.

„Cold Pastoral” című novellája a NewYorker.com-on jelent meg.

„Even Artichokes Have Doubts” című esszéjéből a Financial Times közölt részletet, és könyvéről Nicholas Kristof a The New York Timesban írt rovatában. Kortársai milliói reagáltak művére a közösségi médiában.

Ahogy Marina írta: „Még mindig bármit megtehetünk. Megváltoztathatjuk a véleményünket. Újra kezdhetjük...

Olyan fiatalok vagyunk. Nem lehet, nem KELL elveszítenünk ezt a lehetőségérzetet, mert végső soron csak ez van nekünk.” A The Opposite of Loneliness (A magányosság ellentéte) Marina esszéinek és történeteinek felejthetetlen gyűjteménye, amely megfogalmazza azt az egyetemes küzdelmet, amellyel mindannyian szembesülünk, amikor kitaláljuk, hogy mire törekszünk, és hogyan használhatjuk fel tehetségünket a világra gyakorolt hatás érdekében. „Hogyan gyászoljuk egy tüzes tehetség elvesztését, amely alig volt egy inda, mielőtt kialudt? A válasz: Hogyan? Olvasd el ezt a könyvet.

Az emberi természet tisztán látó megfigyelőjeként Keegan képes volt egy okos ötletből... valami csodálatosat csinálni” (People).