Értékelés:
Mark Edmundson „Whitman: America's Poet and Champion of Democracy” című könyve átgondolt bevezetést nyújt Walt Whitman költészetébe, különösen a „Song of Myself”-be. A szerző kiemeli Whitman Amerika és a demokrácia iránti szeretetét, és ezáltal az olvasók számára is érthetőbbé teszi az összetett költőt. A könyv tartalmazza a „Song of Myself” teljes, 1855-ös változatát, így az olvasók Edmundson meglátásai mellett a verssel is foglalkozhatnak. A recenzensek nagyra értékelik az Edmundson által nyújtott tisztaságot, átgondoltságot és kontextust, és kiváló forrásnak tartják a könyvet mindazok számára, akiket érdekel Whitman megértése.
Előnyök:⬤ Jól megírt és világos bevezetés Whitmanhez
⬤ tartalmazza a 'Song of Myself' című művet is a hivatkozáshoz
⬤ értékes betekintést és kontextust nyújt Whitmanről és demokratikus eszméiről
⬤ inspiráló és melegszívű
⬤ nagyon ajánlott a költészet szerelmeseinek és újonnan érkezőknek egyaránt.
Egyesek számára kihívást jelenthet a költészet; a demokráciára összpontosító tematika talán nem minden olvasó számára vonzó.
(6 olvasói vélemény alapján)
Song of Ourselves: Walt Whitman and the Fight for Democracy
A demokrácia válsága közepette sokat tanulhatunk Walt Whitman útjáról az egalitárius önazonosság felé.
Walt Whitman sok mindent tudott a demokráciáról, amit mi nem. Ennek a tudásnak a nagy része egyetlen lenyűgöző versben, a Song of Myselfben összpontosul.
A nagyra becsült kulturális és irodalmi gondolkodó, Mark Edmundson merész olvasatát kínálja az 1855-ös versnek, amely itt teljes egészében szerepel. A költeményben a demokratikus szellem kialakulását és fejlődését látja, az egyén és a nemzet számára egyaránt. Whitman szakított a korábbi irodalommal, amelyet „feudálisnak”, a nemes és nagyszerű megszállottjának tartott. Ehelyett a hétköznapokat és a mindennapokat akarta ünnepelni. A Song of Myself ezt teszi, megteremtve a demokratikus identitás és kultúra feltételeit Amerikában. A mű az egalitárius egyéniséggé válás drámáját örökíti meg, ahogy a költő a demokratikus önazonosság legfőbb akadályaival szembesülve és azokat leküzdve emelkedik a tudás és a boldogság felé. Útja során a költő Isten és Jézus, test és lélek, a királyok szeretete, a szegények félelme és a haláltól való félelemmel foglalkozik. A költő tudata kitágul, többet lát, többet ért meg, és többet tud tanítani.
Edmundson szerint Whitman nagyszerű verse nem ér véget az utolsó sorával. Hét évvel a vers megjelenése után Whitman kórházakba ment dolgozni, ahol a polgárháború sebesültjeit, betegeit és haldoklóit ápolta. Így vált az életben azzá a demokratikus egyéniséggé, akit a művészetben megjövendölt. Ez a prófécia most is szavakat, gondolatokat és érzéseket ad nekünk, hogy tápláljuk az én és a nemzet demokratikus szellemét.
