A mágus kételyei: Nabokov és a fikció kockázatai

Olvasói vélemények

A „Mágus kételyei” című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy az egy értékes, Vladimir Nabokovra összpontosító irodalomkritikai mű. A szerző, Wood éleslátó elemzéseket nyújt Nabokov kiválasztott műveiről, megvizsgálva a témákat és az elbeszélői technikákat. Bár megközelítése dicséretes a mélységéért, egyesek talán korlátozottnak találják a terjedelmét az átfogóbb életrajzokhoz vagy kritikákhoz képest.

⬤ Nabokov témáinak és technikáinak alapos elemzése.
⬤ Kompakt formátum (250 oldal), amely sűrű betekintést nyújt.
⬤ Alkalmas mind a Nabokovot ismerő alkalmi olvasóknak, mind a munkásságában mélyen elmélyült olvasóknak.
⬤ Különösen hasznos az irodalmi technikák megértését kereső, pályakezdő írók számára.
⬤ Friss betekintést és perspektívákat nyújt Nabokov írói munkásságába.

⬤ Korlátozott terjedelmű, csak kiválasztott művekre összpontosít, nem nyújt átfogó áttekintést.
⬤ Nabokov prózájának és technikáinak kritikája miatt sérthet néhány Nabokov-rajongót.
⬤ Nem alkalmas olyan olvasók számára, akiknek teljesen új Nabokov, mivel feltételez némi előzetes ismeretet.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Magician's Doubts: Nabokov and the Risks of Fiction

Könyv tartalma:

Vlagyimir Nabokov oroszországi gyermekként szeretett bűvészkedni: "Szerettem egyszerű trükköket csinálni - a vizet borrá változtatni, ilyesmiket." Ebben a lebilincselő könyvben Michael Wood az arrogancia és a huncutság keverékét tárja fel, amely Nabokovot a regényírás lenyűgöző és megfoghatatlan mesterévé teszi. Wood amellett érvel, hogy Nabokov nem az az esztéta, akinek szerette tettetni magát, és nem is az a nehézkezű moralista, akinek a legújabb kritikusok beállítják.

Olyan fő művek, mint a Pnin, a Lolita, a Halvány tűz és az Ada új megvilágításban jelennek meg, de fejezetek szólnak korábbi munkáiról is, mint a Sebastian Knight igazi élete; válogatott novellákról; és az Eugen Onegin fordításáról, valamint részletesen tárgyalja Nabokov irodalomról, emlékezetről, szánalomról és fájdalomról alkotott elképzeléseit. A könyv teljes mértékben megbirkózik Nabokov játékosságának és komolyságának keverékével, elmélyedve az olvasás valódi örömében és az öröm mögött megbúvó furcsa nyugtalanságban.

Wood spekulációi kifelé pörögnek, hogy megvilágítsák a modern regény kétértelműségeit és törekvéseit, és felvetik a kérdést, hogyan fedezzük fel "a szerzőt" egy műben anélkül, hogy a nyilvánvaló életrajzi csapdákba esnénk. A mágus kételyei átvágja a kritika porosabb konvencióit, és soha nem téveszti szem elől az olvasás érzelmi és érzéki élvezetét.